Valahol érthető, hogy mostanában rengeteget hallgatom azt a lemezt, amiről most szó lesz, de az okokat nem részletezném. Legyen elég annyi így elöljáróban, hogy bizonyos lelkiállapotban tökéletes választás.
A Blut aus Nord a francia black metal jeles képviselője. Én először meglepődtem anno, amikor rájöttem, hogy a franciáknál is milyen pezsgő underground élet van. Sajnos azonban kevés az igazán jó zenekar.
Ott van például a Les Légions Noires nevezetű mozgalom, ami a norvég Black Metal Inner Circle mintájára jött létre a '90-es évek elején, és ízig-vérig lo-fi felfogású bandákat tömörített.
Olyan, magukat true-nak tartó zenekarok tartoztak a Fekete Légiók soraiba, mint a Mütiilation, a Vlad Tepes, a Belketre, és sok más, szinte teljesen ismeretlen, azóta elfeledett formáció. Sajnos azon túl, hogy végletekig extrém hangzással támadtak a gyanútlan hallgatóra, nem sok értéket képviseltek. Elég meghallgatni ezt a dalt, hát komolyan, alapvető hangszerkezelési hiányosságok vannak, a dobról jobb nem is beszélni.
Az embernek eszébe jut még az Arkhon Infaustus nevű csapat, hát ők sem alkottak még maradandót gyomorforgató, perverz témájú lemezeiken.
Viszont ott van a Deathspell Omega, és a Blut aus Nord. Ők kivételek, és ketten többet érnek, mint az összes többi, előbb felsorolt brigád. Én pedig szabályosan beleszerettem az utóbbi zenekar 2003-as, The Work which transforms God című lemezébe.
Alapvetően érthetetlen számomra, hogy mi fogott meg ennyire a zenében. A lényeg, hogy avantgarde felfogású, disszonáns riffekre épülő, helyenként dobgéppel operáló, kaotikus zajhalmazt kapunk a Vindsval által vezetett zenekartól, mely brutális, kegyetlen atmoszférával telepszik a hallgatóra, szinte légszomjat idézve elő.
Légszomjat, mert lélegzetelállító a zene. Hol fénysebességű darálást kapunk az arcunkba, hol tördelt ütemű belassulásokat. Szerencsére ez utóbbiakból van több, és ezek a lassabb részek az igazán hatásosak. Külön kiemelném a The Howling of God és az Our blessed frozen Cells című szerzemények lezáró szakaszait, mellbevágó a végeredmény, tényleg.
Valamiféle perverz élvezetet okoz ez a kifacsart, istenkáromló zene, mely nem egy helyen groteszk, torz ütemezéssel vonszolja magát előre, rég elkárhozott lelkek sirámai közepette, dohos, bűzös barlangokon keresztül a mélybe, a pokolba.
Tényleg érthetetlen számomra, hogy ez a rothadó, keserves, végletekig kiábrándult, gonosz zene hogyan képes ekkora élményt nyújtani. Talán az általa való purgálódás hat tisztítótűzként, nem tudom. Mindenesetre rég hallgattam ennyiszer egy black metal lemezt egyhuzamban.
Jönnek sorra a jobbnál jobb dalok, végül a szintén zseniális Inner Mental Cage után, rövid csöndet követően jön a záró, döbbenetes erejű Procession of the dead Clowns, ami olyan, mintha valaki lassú korbácsütésekkel lökdösné tovább az addigra már teljesen elcsigázott hallgatót az örökké tartó, pokoli vándorúton.
Mert addigra a lemez brutális hangulata teljesen kicsontozza az embert, és szinte felüdülés a záró tétel, mint a hosszú szenvedés után a kegyelemdöfés. Végtelen reménytelenséget, fájdalmas erőltetett menetet jelent a dal, és mire véget ér a 10 perces agónia, már nem ugyanaz a hallgató, mint aki előtte volt.
Perverz, torz, groteszk tökély a The Work which transforms God, mely vonzza magához az embert, mint a bűn, és sosem ereszt. Nem hiszem, hogy a Blut aus Nord képes lesz valaha is überelni ezt a produkciót.
Előremutató, eredeti, művészi black metal, csak a széles látókörűeknek.
http://subterra.hu/index.php?object=170
http://www.sputnikmusic.com/review/27563/Blut-Aus-Nord-The-Work-Which-Transforms-God/
