Az utóbbi időkben tapasztalható "kommercializálódás" után visszatérnék az extrémebb zenékhez, és egy újabb viharos múltú zenekar, a Burzum egyik legjobb lemezéről írok.
A Burzum egy egyszemélyes projekt, amit Varg Vikernes hívott életre (akkoriban a Count Grishnack művésznevet használva) a '90-es évek elején Norvégiában. Mint ismeretes, abban az időben kezdett igazán erőre kapni a norvég black metal hullám, ami jobbnál jobb zenekarok és lemezek tucatjait szabadította a világra. A Burzum '91-től kezdődően jelentette meg demóit és lemezeit, és hamarosan központi alakjává vált a formálódó zenei-világnézeti irányzatnak.
Vikernes mindössze 20 éves volt, amikor összehozta ezt a lemezt, és hiába volt nagyon fiatal, a dalszerzői képességei már ekkor is a csúcson voltak. Mindössze 4 tételből áll a lemez, a legrövidebb is majdnem 8 perces, a leghosszabb pedig 14 perc fölötti hosszúságú, tehát látható, hogy a szerző monumentális kompozíciókban gondolkodott.
A Hvis lyset tar oss (jelentése: Amikor a fény elragad/elvisz minket) talán az első olyan black metal lemez, aminek központi eleme a világűr rideg személytelensége. Az időtlen üresség és az ember által felfoghatatlan távolságok térben és időben: ezek azok a fogalmak, amelyeket zenébe ültet Vikernes, és a végeredmény egy borzasztó, de egyben lenyűgöző atmoszférával rendelkező monumentális utazás olyan korokban, olyan helyeken, ahol ember soha nem járt, és nem is fog soha.
Csodálatos lemez. Az ember apró pontnak érzi magát a zene hatására kibontakozó hatalmas univerzumban, végtelen hideg, végtelen személytelenség veszi körbe és csak a távoli csillagok fehér fénye látszik.
Maga az embertelenség, az ember nélküli világ az, ami életre kel a dalokban. Azért megrázó az élmény, mert a hallgatása során rájön az ember arra a félelmetes igazságra, hogy tulajdonképpen a világegyetem szempontjából teljességgel lényegtelen, hogy az emberi faj létezik-e, vagy sem (ide kívánkozna egy kézenfekvő párhuzam Lovecraft műveivel). És ezzel szembesülni nem egyszerű élmény, főleg, ha olyan művészi erővel történik a szembesítés, mint jelen esetben.
Végig egyenletes a színvonal, azonban a záró 14 perces Tomhet (magyarul Üresség) még innen is kimagaslik: egy instrumentális dal, ami gitárok nélkül, elektronikus hangszerekkel festi le előttünk a jéghideg űrt, ami a csillagok közti végtelen térben lakozik.
Ritkán hallgatom a lemezt, mert egyszerűen megerőltető túl gyakran szembesülni ezzel a hihetetlen erővel és eleganciával. Nehéz hallgatnivaló, de a legjobb black metal lemezek egyike.
Nem lehet megfeledkezni persze a Burzum körüli legendákról, és Vikernes későbbi tetteiről. Sokan az ő személyéhez kötik a '90-es évek elején történt templomgyújtogatási hullámot, melynek több műemlékjellegű kápolna esett áldozatául. Ezeket a vádakat utóbb tagadta, de jogerősen elítélték az ügyben. Ezek persze eltörpülnek egy másik rémtett mellett: ő volt az, aki '93-ban 23 késszúrással megölte a Mayhem gitárosát, a színtér másik központi alakját, Euronymous-t, amiért 21 évre ítélték (ez a lehető legsúlyosabb büntetés Norvégiában, és Vikernes az egyetlen, aki ilyen súlyos ítéletet kapott az ország története során). Jó magaviselettel idén tavasszal, 15 év után szabadult (pedig 2005-ben szökést kísérelt meg). Vikernes egyébként nyíltan rasszista, és a börtönévek alatt a náci ideológiával is kacérkodott. Jelenleg visszavonultan él egyéves kisfiával és terhes feleségével Bergen-től nem messze egy kis tanyán. Ezen sorok írásakor az új lemezén dolgozik, ami várhatóan 2010 áprilisában fog megjelenni, Den Hvite Guden, azaz A Fehér Isten címmel.
http://en.wikipedia.org/wiki/Burzum
http://en.wikipedia.org/wiki/Vikernes
