ZeneZeneZene

Zenék, amiket hallgatok, zenék amik szerintem jók, vagy nem annyira jók. Szigorúan szubjektíven! Metal, rock, ambient, stb...

Lemezek

Címkék

2015 (1) a7x (2) abbath (1) abomino aetas (3) ace of spades (1) agnostic front (1) ambient (15) anthems to the welkin at dusk (1) anti (1) antichrist superstar (1) arcana (1) arcturus (1) ash pool (1) atmoszferikus metal (2) atoma (1) avantgarde metal (7) avenged sevenfold (3) a deeper kind of slumber (1) black (1) blackened death (1) black metal (40) blind myself (2) blut aus nord (1) burzum (5) carpathian forest (1) chrome division (1) city of evil (2) clint mansell (1) cobalt (2) coldworld (1) cradle of filth (1) cro-mags (1) csihar attila (1) darkspace (3) darkthrone (4) dark ambient (2) death metal (2) desert northern hell (2) dissection (2) doom metal (1) down (2) drone (2) eat me drink me (1) előszó (1) emperor (3) erika szobája (2) euronymous (1) explosions in the sky (1) fenriz (1) filmzene (2) forcas (1) funeral doom (2) funkrock (2) galgenfrist (2) gire (4) gothic (2) groove metal (1) guns n roses (3) hardcore (5) hard rock (1) hatebreed (2) hc (2) hipster (1) holy wood (2) immortal (2) indie (1) industrial (9) interju (3) interview (3) john frusciante (1) kátai tamás (5) kistehén tánczenekar (1) klasszikus (1) krypt (2) mainstream (22) marduk (1) marilyn manson (8) mayhem (2) mechanical animals (1) metal (46) metalcore (3) modern metal (1) motörhead (1) nag (1) nagelfar (2) neoklasszikus (2) new york (1) nocturno culto (1) nödtveidt (1) nortt (2) nu metal (1) nyhc (1) pasi koskinen (1) portrait of an american family (2) post hardcore (1) post rock (3) pszichedelikus (2) punk (4) red hot chili peppers (3) retro (1) rhcp (1) rock (27) rockandroll (7) season of mist (1) shape of despair (1) shining (1) sick of it all (1) skinhead (1) sleaze (1) slipknot (1) smells like children (1) sons of northern darkness (1) stadium arcadium (2) storm of the lights bane (1) supremacy (1) svarttjern (1) szimfonikus black metal (3) szolgalati kozlemeny (2) terror (1) the exploited (1) the golden age of grotesque (1) the ruins of beverast (1) thrash metal (1) thy catafalque (4) tiamat (1) tsjuder (2) ulver (2) underground (38) under a funeral moon (1) unearth (1) varg vikernes (3) veér (1) vintage (1) virus west (1) v halmstad (1) watain (1) windir (1) witchcraft (2) Címkefelhő

Shape of Despair - Angels of Distress

Imiface 2010.10.28. 12:31

Eddig egyszer írtam a blogon funeral doom stílusú lemezről, most következzék a második alkalom. Akit bővebben érdekel a funeral doom, a korábbi ismertetőt itt találja: Nortt - Galgenfrist.

Shape of Despair finn zenekar, '95 óta létezik, két demó és négy teljes album az eddigi termés, tehát el lehet mondani, hogy az általa játszott zene sebességéhez hasonló munkatempóban dolgozik. A legismertebb tag a vokalista Pasi Koskinen, aki 2001 óta tag, de igazából a komoly rajongótáborral rendelkező Amorphis soraiban tett szert hírnévre (onnan egyébként 2004-ben kilépett).

A szorongás angyalai. Ezzel a címmel jelent meg 2001-ben a lemez, de én elsősorban nem szorongást érzek a dalokat hallgatva, hanem valami mást. Nyilván tonnás súlyú, őrlő riffekkel elővánszorgó szerzeményeket hallhatunk, de a hatás más, mint a fent említett érzés.

Szinte minden dalban kiemelt szerepet kap az angyali kórus, és egy-egy fájdalmas, de fülbemászó dallam. Különösen igaz ez a lemez két fő tételére, a 14 illetve 17 perces Quiet these Paintings are-ra és a ...to live for my Death...-re. Abszolút mestermű mindkét szerzemény, már-már felfoghatatlan mértékű fájdalmat közvetít minden egyes dobütés, minden egyes félhang is.

A lehető legmagasabb szintű zeneiség, és a lehető legmélyebb gyász, a lehető legsötétebb kilátástalanság bontakozik ki a fülünk hallatára.

Gondoljunk egy olyan filmre, ami nagyon szomorú véget ér, gondoljunk a legmegindítóbb jelenetére. Ez a bizonyos jelenet játszódik le lassítva, újra meg újra az Angels of Distress-t hallgatása közben az ilyen mértékű bánatra fogékony hallgatóban.

Tovább fűzve az előző gondolatot: bizony, hajlam kell ezen zene befogadásához is... Azoknak való ez a zene, akik a bánatot, a veszteséget, a mulandóságot úgy dolgozzák fel, hogy időről-időre szembesülnek vele, beletemetkeznek, szinte átölelik, eggyéválnak az élet alapvető elemével: a halállal.

A jelenkorunk szelleme megköveteli, hogy az ember feledkezzen meg az elmúlásról, minél gyorsabban lendüljön túl az elmúlás, a bánat okozta negatív érzéseken. Nem hiszem, hogy helyes lenne ez a hozzáállás, nem hiszem, hogy lehet teljes életet élni úgy, hogy nem dolgozzuk fel igazán az élet sötét vetületeit, és végeredményben magát a halált.

A kis filozófiai kitérő után az összegzés: az Angels of Distress a valaha megírt legnagyobb erejű, legfelkavaróbb funeral doom album, örökérvényű. Hallgassuk meg időnként, hogy tudjuk, hol a helyünk, és hogy eszünkbe jusson, mennyire szép is az élet.

 

http://www.metal-observer.com/articles.php?lid=1&sid=1&id=6079

Címkék: ambient metal funeral doom nortt galgenfrist shape of despair pasi koskinen

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://zenezenezene.blog.hu/api/trackback/id/tr392405178

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása