Régóta, nagyon régóta tervezem már, hogy írok erről a lemezről.
Azt hiszem, 2001 óta kísértem figyelemmel a zenekar pályafutását. Ha jól emlékszem, 2000-ben olvastam az akkori Metal Hammer-ben a Hét madár című promójukról, és a kritikát író figura teljesen le volt nyűgözve a Gire zenéjétől. Én 2001-ben jutottam oda, hogy megismerkedjek a banda munkásságával, és akkor még eléggé műveletlen voltam keményzeneileg, az extrémebb metallal éppen csak ismerkedtem, de a Gire zenéje egyből lenyűgözött.
Onnantól kezdve rendszeresen látogattam a honlapjukat, szorgalmasan letöltögettem a kiadványaikat, amiket elérhetővé tettek, és a kritikusokkal és a többi rajongóval együtt szorítottam a zenekarnak, hogy találjanak kiadót a készülő nagylemezhez.
Rendszeresen koncerteztek, demókat, promóanyagokat, videóklipeket készítettek, de mindhiába az eredeti, semmihez sem hasonlítható hangvétel, a kitartás, csak nem akart összejönni a dolog, pedig ekkorra már a nemzetközi underground is felfigyelt kivételes demóikra.
Végül ha jól emlékszem, a Hungaroton vállalkozott a leendő nagylemez kiadására, de ez a dolog is hamvába holt. Hosszú évek próbálkozásai után a srácok szerzői kiadásban hozták ki a lemezt, de keservesen hosszú ideig kellett rá várni (mindenféle gyártási problémák, és ki tudja mi miatt...). 2007-ben jelent meg, és azonnal megszereztem.
Négy demo (On dist., Energire, V, Nádak, erek) és két promóanyag (Hét madár, Metabiosis) volt a termés 1996 óta, és ezt a 11 évet foglalta össze a self-titled album.
Igazából a Gire zenéjéről nehéz írni... Sokan a Meshuggah-hoz hasonlítják. Rideg, gépies hangzású dob és gitár, üvöltős-hörgős ének az alap, de ehhez egy olyan semmi máshoz sem hasonlítható szintetizátorjáték társul, ami elképesztő hangulati töltetet ad.
A föld alól, régmúlt korokból, erdők mélyéről, gyökerek és mohák öléből tör elő ez a zene, tűzszínű hajnal hasadásakor. A felhők, a ködök fölé emeli a hallgatót, megtisztít, elgondolkodtat.
A dalszövegekről pedig, amelyek Kátai versei, külön posztot lennék képes írni. Olyan érzékkel, olyan tudatossággal, olyan gyengédséggel használja Tamás a gyönyörű magyar nyelvet, olyan többletet kap általa a zene, hogy szinte más tudatállapotba kerül a figyelmes hallgató. Számomra a költészet olyan szintje ez, amit csak igazán ihletett állapotban képes elérni az ember, minden tehetségét, adottságát felhasználva.
Csak a szövegkönyvet olvasva is garantált a katarzis.
Nem hiszem, hogy Magyarországon bárki is képes lenne ennél eredetibb, minden ízében ennyire művészi zenét létrehozni az extrém zenei színtéren.
A zene hihetetlen egyediségét, törékeny szépségét lehetetlen leírni. Egyértelműen a legjobb magyar metal lemezek között van a helye.
Nem meglepő, hogy hiába volt ugyan több külföldi webzine-en (pl. a metalreviews.com-on - link alul) is a hónap lemeze, az album hatására nem indult meg semmi a zenekar körül. Ugyanúgy nem fogadták el a jelentkezésüket a Sziget fellépői közé, ugyanúgy nem jött nagykiadós szerződés, mint az azt megelőző évtizedben.
2007 őszén, 11 év közös zenélés után a Gire honlapján Kátai Tamás bejelentette a zenekar feloszlását.
Hiányoznak.
"Mert lángot dobott a hajnal
nedvesszemű kertekre
és csipkét vert nagy, bús fákra,
hogy ne gondoljunk halálra,
csak álomra, sodrásra..."
http://v2.metalreviews.com/index.php?option=com_wrapper&Itemid=33
