Pokoli nyár ez, mi tagadás. Időjárásilag, magánéletileg, mindenhogy.
Nem csoda, hogy az évszakra jellemző vidám, bulizós zenék helyett olyan előadókat hallgatok, mint a Sterbend, a Thy Light, a Xasthur, a Make a Change... Kill yourself és újra felfedeztem az évekkel ezelőtt megismert svéd Shining-ot.
A kissé elmebetegnek tűnő Niklas Kvarforth vezette zenekar már 15 éve van pályán, és az első 4 lemezük suicidal/depressive black metal stílusban fogant, majd a 2000-es évek közepén kitalálták, hogy nyitnak egy kissé a lágyabb hangzások felé.
Ennek eredménye a V - Halmstad, ami tényleg közelebb áll a rockzenéhez, mint a metalhoz, de természetesen a zene hangulata nem változott a korábbiakhoz képest.
Igazából ha vetünk egy pillantást a tökéletesen sikerült lemezborítóra, vagy átböngésszük a megrendítő fotókkal tarkított bookletet, gyorsan átfogó képet kaphatunk a banda üzenetéről, illetve a zene atmoszférájáról.
Öngyilkosságig fokozódó bánat, csüggedtség, keserves fájdalom uralkodik itt, és árad sötét ködként minden dalból. Hol dühvel, hol önpusztító haraggal párosul, hol csöndes lemondással, néhol csendes sírdogálással.
A lényeg az elveszettség, a méltósággal viselt mélységes világfájdalom, melyet csak az érthet meg, aki nem pusztán át- és túléli a sorscsapásokat, hanem úgy dolgozza fel őket, hogy szinte beletemetkezik a bánatba, és hagyja, hogy letaglózza, a padlóra, vagy mélységes gödörbe lökje a kín, amit az élet mért rá egy-egy pillanatban.
Sok akusztikus gitár, sok sötét harmónia, bánatos dallam, itt-ott pusztítóvá erősödő, hömpölygő gitártémák, és Kvarforth változatos, de mindvégig szenvedő hangja kalauzol minket végig ezen a könnyekkel teli folyosón, ami talán a vesztőhelyre vezet.
Önsajnálat, önpusztítás. Merítkezzünk meg benne időnként, jót tesz.
Főleg egy ilyen pokoli nyáron.
http://subterra.hu/index.php?object=854
https://en.wikipedia.org/wiki/Shining_(Swedish_band)
http://www.sputnikmusic.com/review/14490/Shining-%28SWE%29-V---Halmstad/
http://www.metal-observer.com/articles.php?lid=1&sid=1&id=16153
