Manson-nak elege lett a komoly, mondanivalóval teli konceptlemezekből, és emellett kicsit ki is fogyott a mondanivalóból, ezt kár lenne tagadni. Ennek az eredménye a 2003-as The Golden Age of Grotesque.
Rögtön az első dalban, a This is the new Shit-ben azzal nyit, hogy "Everything's been said before / There's nothing left to say anymore". Ezzel a döntéssel - mármint hogy nem próbál túl sokat, túl mélyenszántót mondani - egyrészt levette a banda válláról a terhet, másrészt egy művészi üzenetet is megfogalmaz.
Ami tudnillik az, hogy "Téphettem itt a számat egy évtizeden keresztül, és semmi eredménye, semmi nem változik. Hát akkor ha úgyis minden mindegy, élvezzük ki a vég előtti órákat. Basszunk oda, buli van!".
Ebből az alapötletből indul ki minden: párhuzamot von Manson a jelenkor és a II. világháború előtti berlini illetve hollywood-i '30-as évek időszakával. A fasizmus, a hedonizmus, a dadaizmus, a kabarék világa, a groteszk,a dekadencia, a hamis ragyogás és a nihilizmus a kulcsszavak ehhez a lemezhez.
Őszintén szólva sokáig Manson legrosszabb művének tartottam a The Golden Age of Grotesque-et, állandóan unalomba fulladt számomra a 9-10. dal környékén, ami (tekintve, hogy 15 track-ből áll) elég rossz arány. De ahogy lenni szokott, az a vers, zene, könyv stb. üt a legnagyobbat, ami a legnehezebben adja meg magát. 6 évvel a megjelenése után, idén végre beütött a cucc, és teljesen letaglózott. Minden a helyén van, nincs üresjárat, nincs erőltetett dal, konkrétan az egyik legjobb Manson album. Fel lehet fogni egy rockos, bulizós, könnyedebb rockzeneként, de éppen elég markáns művészi üzenet is rejtőzik mögötte, de nem túl szájbarágósan, ahogy az előző korongon. Manson megtalálta a tökéletes arányt az élvezhetőség és a művésziség között.
Egy '30-as évekbeli hamisítatlan, füstös, borban és minden más elképzelhető gyönyörben tobzódó szórakozóhely soundtrack-je ez a lemez, a világ utolsó nagy házibulijának állandó kísérőzenéje.
Fékevesztett orgia elevenedik meg a dalok hatására, nincs gátlás és nincs határ, mert nincs már értelme semminek, kiüresedett minden erkölcsösség. Carpe diem, ragadd meg a napot, mert nincs holnap. Élvezd ki még egyszer utoljára a földi örömöket, és ne érdekeljen semmi.
Könnyű látni a hasonlóságot korunk fogyasztói társadalma és a The Golden Age of Grotesque fékevesztett orgiája között.
"Babble babble bitch bitch
Rebel rebel party party
Sex sex sex and don't forget the 'violence'
Blah blah blah got your lovey-dovey sad-and-lonely
Stick your stupid slogan in:
Everybody sing along.
Babble babble bitch bitch
Rebel rebel party party
Sex sex sex and don't forget the 'violence'
Blah blah blah got your lovey-dovey sad-and-lonely
Stick your stupid slogan in:
Everybody sing,
Are you motherfuckers ready
For the new shit?
Stand up and admit,
Tomorrow's never coming.
This is the new shit.
Stand up and admit.
Do we get it? NO!
Do we want it? YEAH!
This is the new shit,
Stand up and admit."