Akkor következzen az a lemez, ami hetek óta napi rendszerességgel megfordul az mp3-lejátszómban, és ami alaposan felkavarta az underground metal köröket, és szinte csak kíváló reakciókat váltott ki a közönség és a kritikusok részéről egyaránt.

A Kvelertak egy norvég hardcore/punk zenekar, már ha a Sputnik Music stílusbesorolásának hihetünk, és ez az első lemezük. A nevük (melynél kevés norvégabb hangzású szó van...) nagyjából olyasmit jelent, hogy "torkon ragadni", bár ez az információ nem teljesen megbízható.

Azt már legkorábban a Carpathian Forest klasszikus lemezei, de legkésőbb a Darkthrone Too old, too cold EP-je révén megállapíthatta mindenki, hogy a black metal-t a rock n roll-lal, a punkos attitűddel keverni jó. Sőt, ha megvan a megfelelő hozzáállás, akkor csak nagyon jó lehet a végeredmény.

Semmit nem lehetett tudni erről a bandáról addig, míg fel nem fedezte őket a Converge egyik kreatív főnöke, Kurt Ballou, és nem vette fel velük ezt a lemezt.

Ezek a norvég srácok elkezdték úgy keverni a rockzenét a hardcore-ral és a black metal-lal, hogy akinek füle van az ilyesmihez, az egyből seggre ült legkésőbb a harmadik hallgatás után, én pl. lassan 4 hete nem tudok szabadulni tőle.

Leginkább egy méregerős whiskey-hez hasonlít, karcos, erős, de olyan zamata van, ami miatt újra meg újra előveszi az ember, és tölt magának egy duplát, jég nélkül, csak úgy magában.

Tökéletes arányban keverednek ezekben a maximálisan fogós dalokban a számomra oly kedves stílusok, és az egész lemezből süt a nihilizmus, a sötétség, a lazaság és a rock n roll életmód. Nem egy, rock/metal-t nem különösebben kedvelő ismerősöm bólintott rá a Kvelertak-ra, annyira meggyőző a végeredmény.

Az év lemeze?

http://www.sputnikmusic.com/review/37643/Kvelertak-Kvelertak/

http://www.metalsucks.net/2010/06/22/kvelertak-have-the-feel-good-hit-of-the-summer/