A mai napon (hálistennek) állandósuló hóesés tiszteletére stílszerű egy vérbeli északi lemezzel köszönteni a telet.
A Windir (mely szó körülbelüli jelentése harcos, hős) sajnálatos módon egy kevésbé ismert formáció, bár albumaik minősége, és a későbbi történések miatt egyre inkább kultikus státuszba emelkedik a nevük az idő múlásával (ezekre a későbbi történésekre ki is térek, és inkább ezekre összpontosítanék, mint a lemez körüli konkrétumokra).
A zenekar egyszemélyes projektként indult, mely mögött Terje "Valfar" Bakken állt. Valfar a norvégiai Sogndal szülötte, és a zenéjében a fő csapásirányt az otthon, a szülőföld hagyományai, történelme, hangulata jelentették.
Több lemezt adott ki, és ezeken egy darabig a norvég nyelv Sognamål nevű dialektusában szóltak a dalok, később angolra váltott, és a Likferd-et megelőző album idején már több zenészt gyűjtött maga köré, hogy "normális" zenekarként funkcionálhasson a Windir. Ez a felállás készítette el a most tárgyalandó lemezt is.
A Windir nem tipikus norvég black metalt játszik, hanem a folk és a black metal keverékeként írható le. Azonban az utóbbi irányzat esetében sem a szélvészgyors darálás dominál, hanem a magasztos, emelkedett hangulat eléréséhez sokszor középtempós, vagy lassú témák adják a dalok alapjait.
Könnyen megjegyezhető minden tétel, karakteres, szinte slágeres szerzemény mind a nyolc. Hősi énekek egytől-egyig, egy olyan helyről, ami egyszerre szép és kegyetlen, ahol csak az igazán erős maradhat életben, az, aki alázattal és tisztelettel bánik a természet erőivel. Igazi nők és férfiak elevenednek meg a szemünk előtt, egy olyan korból, amikor még volt súlya az adott szónak, amikor még a férfi értékmérője a becsület, a tisztesség és az önfeláldozás volt. Ezeket a talán sosem volt általános értékeket képviseli a Windir, és ehhez természetesen egészséges elitizmus is társul, de nem ez a lényeg.
Hanem a szűk értelemben vett haza mérhetetlen tisztelete, a származás, az ősök előtt tett hitvallás.
Ezek mellett az anyatermészethez, a télhez, a fenyvesekhez is szóló himnusz mindegyik dal. Nem nehéz azonosulni velük a magamfajtának.
A lemez mindenfelé jó kritikákat kapott, a változatossága, a hangulata sokakat megfogott, és úgy tűnt, a Windir elindul a siker és az elismertség felé.
2004 január 14-én Valfar egy sétára indult a hegyekbe a Fagereggi-nél található családi faház felé, de soha nem érkezett meg. A hatóságok három nap múlva találták meg a holttestét Reppastølennél, Sogndal völgyében. Valószínűleg hóviharba került, és hiába fordult vissza, már késő volt. A halálát hipotermia okozta. 25 évet élt, a sogndali Stedje templománál temették el. Természetesen a történtek után társai feloszlatták a zenekart.
Arra gondolok, ahogy Valfar a havas hegyek ölén, a hóviharba burkolva lefekszik az általa annyira imádott bércek alatt, és örök álomra szenderül. Közben a Fagning megindítóan szépséges fináléja visszhangzik a fülemben, és arra is gondolok, hogy tökéletes halált halt.
Ha létezik Valhalla, akkor Valfar maga Odin mellett kell, hogy helyet kapjon. A Likferd pedig tökéletes hattyúdal, tökéletes lemez.
http://v2.metalreviews.com/index.php?option=com_wrapper&Itemid=33
http://www.metal-observer.com/articles.php?lid=1&sid=1&id=6530
