Egész régóta ismerem a Tiamat-ot, először valamikor a német Viván láttam a Brighter than the Sun videóklipjét 2000 környékén. Aztán pár év múlva próba, szerencse alapon letöltöttem a Wildhoney lemezt, mivel nagyon jókat olvastam róla.
A Wildhoney sajátos hangulatú album, szeretem is nagyon (később biztos fogok írni róla), most azonban egy kicsivel későbbi korongról írok, ez az A deeper Kind of Slumber.
A lemez címe is nagyon jó, már korábban is valamiféle áhítatot éreztem, amikor eszembe jutott: valamiféle nyugalom, valamiféle bánat, valamiféle fájdalmas lemondás érződik ebből az egyszerű szókapcsolatból.
Azonban maga a zene első pár hallgatásra a Wildhoney-hoz képest csalódás volt: kevésbé rockos a megközelítés és eseménytelennek is éreztem. De nem adtam fel, többször is meghallgattam, és most nagyon elkapott a hangulata - például az a ritka esemény állt elő vele kapcsolatban, hogy egymás után most hallgatom másodjára: ilyen évente csak párszor fordul elő nálam, hogy rögtön újra felteszek egy lemezt.
Azt írtam az imént, hogy túl eseménytelennek érzem az albumot. Hát, pont ez adja az erejét. Álmosság, de jóleső álmosság árad a dalokból, a lemez egy hosszú, békés, egzotikus utazás a tavaszi, illatos, színes vadonba. Erdő-mező ölti fel legszebb ruháját tiszteletünkre, amint ember nem járta, szunnyadó tájak felett lebegünk tova az út során. Persze itt-ott rockosabbra, ütősebbre vált a zene, de nem ez a jellemző.
Béke, megnyugvás, emelkedettség, bölcs beletörődés kerít hatalmába, ahogy hallgatom. Legszívesebben elindulnék, messzire ebből a betondzsungelből, erdők-mezők magányába.
A természet álmos, megtisztító illata árad a lemezből, útra hív és feltölt erővel. Pont úgy, ahogy a címe is sejteti.
http://en.wikipedia.org/wiki/A_Deeper_Kind_of_Slumber
http://www.metal-observer.com/articles.php?lid=1&sid=1&id=5667
