Volt már szó a Witchcraft-ról a blogon, a Years of Blood című lemezükről írtam. Azóta is tartom a véleményemet, miszerint ez a formáció a magyar színtér legjobbja, magasan veri a többi hazai black metal zenekart, minden téren.
Ezt az álláspontomat egy áprilisi fellépésük, a most tárgyalt lemez, és az a tény is erősítette, hogy az előző albumukat azóta is előszeretettel hallgatom.
Annak idején a 3. Klaan Fesztivált itt a blogon is hirdettem, és ott volt a Witchcraft a főzenekar. Körülbelül 20-25 percnyi tömény, éjfekete masszát kaptunk az arcunkba, mindenféle előzmény, intro, körítés vagy felkonferálás nélkül. Színpadra lépett a kvartett, és átvezető szövegek, sallangok nélkül ránk szabadította a poklot, utoljára eljátszották a fantasztikus Fog in the neverending Forest-et, majd se szó, se beszéd, el is hagyták a pódiumot. Mondom, fél óra sem volt, de nem is volt szükség többre, tökéletes élmény volt.
Hasonló gondolatok fogalmazódnak meg bennem az Under the Crust hallgatásakor is, amelyen egyébként még tovább élesítette az eddig sem tompa fegyvereit a zenekar. Szinte ugyanolyan a lemez, mint a Years of Blood volt, csak a témák (mind a dob- és gitártémák) fogósabbak, gyilkosabbak, mint korábban.
31 perc az egész, de keresve sem találok rajta oda nem illő, felesleges részt. Zseniális hangzással, őrült, agresszív lendülettel kalapál a dob, rozsdás, szaggató gitárok támadnak a hallgatóra, és el lehet képzelni, mindehhez milyen vokál társul.
Gonosz mestermű ez a Witchcraft-tól, eddigi pályafutásuk legjobb munkája, méltán talált elismerésre a külföldi underground körökben is.
Képtelenség megunni, számomra ez a korong végképp bebetonozta a zenekart a black metal underground élvonalába.
