Kátai Tamás többek között zenész, költő, a Gire nevű zenekarban betöltött szerepe nyomán ismerhetik többen, de más néven, más bandákban is tevékenykedik.
A különféle zenekarok, projektek mellett Kátai Úr kiadott egy szólólemezt, ami feljátszásában hegedű- cselló- stb.-művészek voltak a segítségére. Ennyiből ki is lehet találni, hogy az anyagnak semmi köze nincs a metálhoz, viszont a Gire albumok hangulatához annál több. Sőt, az ilyen hangulati elemek itt csúcsosodnak ki a leginkább, elképesztő erővel.
Az összes dal annyi visszafogott, lágy szépséget rejt magában, hogy hihetetlen. Gyönyörű hegedű vagy billentyűs részek, könnyed akusztikus gitár, itt-ott vidámság, de a legtöbb helyen melankólia, elmúlás uralkodik. De mondom, olyan fájdalmasan szépen, hogy nem érdemes depressziós pillanatokban hallgatni, mert nagyon ki tudja ütni az embert.
Nagyon mélyen megérinti a hallgatót ez a lélegző, állandóan változó, organikus csoda. Hetekre, hónapokra, örökre beleivódik az a sok fantasztikus dallam, az a sok lélegzetelállító dalszöveg, ami megbújik az albumon.
Nem tudom, hogy mindenki ismeri-e ezt az albumot, akinek szüksége van rá, valószínűleg nem. Ezért tanácsolom mindenkinek, hogy tegyen egy próbát vele, mert sok kellemes percet szerezhet magának vele... és most enyhén fogalmaztam.
Egy csoda ez az album, az alkotója pedig kivételes egyéniség és tehetség. A sors tréfája, hogy nem kapja meg az őt megillető figyelmet és elismertséget.
