Úgy döntöttem, hogy a blogot egy sorozattal folytatom. Marilyn Manson lemezeit veszem számba, időrendi sorrendben.
Eddigi életem során mindig volt egy-egy stílus, egy-egy zenekar, ami meghatározóan befolyásolta a gondolkodásmódomat, érdeklődési körömet, kis túlzással élve jellemformáló hatással volt rám. Ilyen volt többek között a Guns N' Roses, a punkzene, Marilyn Manson, a nu metal, végül a mai napokban is a black metal.
Talán a legerősebb hatással a black metal volt/van rám, de a második helyen Mr. Manson áll.
Ezért aztán jó ötletnek tűnt ma reggel fogmosás közben, hogy így folytassam a blogot. Az egyszerűség kedvéért kronologikus sorrendet tartok, és kész.
Kár, hogy nem voltam jelen 1994-ben Amerikában, amikor megjelent ez a lemez. Nagyon kíváncsi lettem volna a konkrét fogadtatására, mivel a legtöbb kritika, ami olvasható, az jóval később íródott, akkor, amikor Manson már igazán megmutatta, hogy mire képes. A szóban forgó korong megjelenésekor nem keltett különösebb riadalmat, pedig erős dalok, markáns hangulat jellemzi, és már itt tetten érhető az egyedi miliő, ami a zenekart azóta is jellemzi. Összességében Marilyn Manson már az első albumán egy kész, kiforrott előadó, és a debütáló kiadvány semmilyen értelemben nem lóg ki a későbbi lemezek közül.
Ahogy elkezdődik az album a baljóslatú, beteg mondókával (Prelude [The Family Trip]), majd berobban a Cake and Sodomy című dal, már lehet tudni, hogy itt valami sötét, perverz, kegyetlen világ van kibontakozóban.
Az egész korongra jellemző az elfojtott, mélyben rejtező szorongás, frusztráció és düh, ami időnként a felszínre tör, és pusztít. A dalszövegek, az innen-onnan összeollózott hangok, a zörejek, a hangulatkeltő elemek mind-mind egy átlagos amerikai white trash család eltitkolt életébe engednek bepillantást. A velejéig romlott, gonosz gyerekek, az elnyomott háziasszonyok, a pedofil apák, perverz nagypapák, a rémálmok, a lőfegyverimádat, a képmutatás, a dogmatikus vallás, a komplexusok és mélyen eltemetett bűnös vágyak kavalkádja ez.
Sötét, taszító, titkos, tudatalatti, szégyellnivaló személyiségjegyekről közöl húsbavágóan éles portrét a lemez. Egy kínos, kényelmetlen utazás a szellemvasúton, olyan helyekre, amelyek ott rejtőznek minden átlagos, boldognak tűnő amerikai család konyhájában, nappalijában és hálószobájában. A kertvárosok idilli zöldövezetét szennyezi be ez a mocsok, ami elé Marilyn Manson tükröt tart ezzel a koronggal.
Olyan családokról szól a lemez, amelyek kinevelték mondjuk Eric Harris-t, Dylan Klebold-ot, Jeffrey Dahmer-t, és sok más szörnyeteget.
Az album szinte végig egy kisgyermek szemszögéből mutat nekünk mindent, és a fő hangsúly is azon a kérdésen van, hogy milyenné válhat egy olyan gyermeki személyiség, amit ilyen közegben, ilyen hatások érnek?
A wikipedia.org szerint az Egyesült Államokban csak 1994 után 32 iskolai lövöldözést követtek el diákok, a halálos áldozatok száma 110. Az elkövetők átlagáletkora még a 16,5 évet sem éri el.
"You spoonfed us Saturday morning mouthfuls of maggots and lies
disguised in your sugary breakfast cereals. The plates you made
us clean were filled with YOUR fears. These things have
hardened in our soft pink bellies. We are what YOU have made
us. We have grown up watching YOUR television. We are a
symptom of YOUR Christian America, the biggest Satan of all.
This is YOUR world in which we grow, and we will grow to hate
you."
http://en.wikipedia.org/wiki/Marilyn_Manson_(band)
http://en.wikipedia.org/wiki/Portrait_of_an_American_Family
