Jeles eseményhez érkeztünk: a blog történetének első olyan bejegyzése következik, ahol egy magyar black metal lemez a téma.
A Years of Blood az 1996 óta létező Witchcraft 2006-os, első nagylemeze.
Az album előtt is már jókora népszerűségnek és elismertségnek örvendett a banda underground körökben, köszönhetően a megalkuvást nem ismerő attitűdnek, valamint a kiváló 2003-as Carpathian Fire EP-nek.
Egész nagy várakozás előzte meg a lemezt, hiszen addigra már a Witchcraft hazánk egyik legfontosabb black metal tényezőjévé nőtte ki magát.
Távolról indítanék. Magyarországon az emberek tájékozatlansága, a média által gerjesztett szűklátókörűség, a kereskedelmi rádiók diktálta kétségbeejtően unalmas közízlés okán sajnos az eredeti, a kicsit is művészi alkotásoktól fél az átlagmagyar, mint a tűztől. Ezért hát legyen szó bármilyen zenei extremitásról, hiába van egy-egy zenekarnak egész jelentős tömegbázisa, sosem fog az azt megillető helyre kerülni a közéletben (és itt nem csak a metalzenéről beszélek). Ez nem is baj, sőt, a black metal esetében konkrétan előny, ha a jó zenekarokat nem csapja meg a szélesebb körű népszerűség szele, így legalább biztosan nem jutnak pl. a Satyricon sorsára.
Mégis, sok nem-mainstream zenei irányzatban egész figyelemre méltó produckiókra képesek hazánk fiai-lányai, és szerencsére a black metal sem kivétel ez alól (példaként említeném a Tormentor-t, Csihar Attilát vagy a Sear Bliss-t).
Hogy miért? Mert nálunk minden adott ahhoz, hogy minőségi fekete fémzenéhez merítsenek ihletet a zenészek. Több, mint ezer évre visszatekintő múltunk van, mely bővelkedik dicsőségekben és tragédiákban, erőben és gyengeségekben, összefogásban és széthúzásban, mitikus hősökben és alávaló árulókban. A honfoglalás előtti idők ősi hitvilága; a természetközeli sámánhit; a honfoglalás és a vérszerződés; a kalandozások; az Európa-szerte rettegett magyar harcmodor; az államalapítás; tatárjárás; az Árpád-ház kihalása; ármánykodás és külföldi uralom; Mohács; török uralom; Habsburgok; dicső szabadságharcok; és végül, de nem utolsósorban Trianon és vesztes világháborúk... A sort a végtelenségig folytathatnánk, de ennyiből is látható, hogy vannak gazdag hagyományaink, melyeket a ma embere egyre inkább elfeled, és eltávolodik a gyökerektől. Ez az eltávolodás, jobban mondva a tradícióktól való eltávolodás elleni tiltakozás lett fontos eleme a black metal második hullámának a '90-es évek elejétől.
Ezt a gondolatmenetet folytatva arra juthatunk, hogy a magyar lelkület, a génjeinkbe kódolt rengeteg múltbéli tragédia és dicső győzelem, az iszonyú erős nosztalgiaérzet tör elő a black metal lemezeink dalaiból, és ezért képesek a zenészeink olyan erős alkotásokat letenni az asztalra. Annyi minden rakódott a ránk az évszázadok alatt (talán pont ezekre az évszázadokra utal a most tárgyalt lemez címe), hogy van mit beleépíteni a zenébe.
Az imént felsorolt sok-sok tényező formálta a Years of Blood-ot is, a hangulatában ott van minden, amit fentebb említettem, erről nincs is mit beszélni. Maga a zene egyébként a norvég, szélsőségesen gyors black metal stílusjegyeit vette át, és a necro hangzás is adott. Sőt, a hangzást ki kell emelni, mert ritkán hallani (még nemzetközi viszonylatban is) ennyire szikár, ennyire brutális sound-ot, én egyszerűen imádom. Szögekkel kivert, jéghideg fém, se több, se kevesebb.
Külön megemlítendő a Fog in the neverending Forest című szerzemény, ami talán a legjobb magyar black metal dal, van benne minden: vészjósló (nem szintetizátoros[!]) bevezetés, kiváló riff, tempóváltás. Nagyon nagy kedvencem.
Voltak fanyalgó hangok a lemez megjelenése után, hogy nem olyan erős, mint az azt megelőző EP, de véleményem szerint egy debütalbumnak ilyennek kell lennie. A Witchcraft azóta tovább erősítette kultikus státuszát a magyar undergroundban, és szerintem megérdemelten őket tartják sokan a magyar színtér legjobbjának. A Years of Blood pedig egyszerre szélsőséges, befogadhatatlan, hangulatos és fogós: tehát egy nagyon jó black metal lemez, büszkék lehetünk rá.
http://www.myspace.com/witchcrafthun