Következzen egy igazán friss, 2015-ös lemez, ami egy darabig viszonylag komoly lázban tartotta az extrém zenei kritikusokat és a rajongókat egyaránt.
Egyrészt ez a zenekar teljes inkognitójának volt köszönhető. bandcamp-en, facebook-on a tagok nevénél kínai írásjeleket láthattunk, és a származási helyként is egy kínai város szerepelt, szóval mindenki azt hitte, egy igazán egzotikus bandáról van szó.
Jelen állás szerint azonban, ha minden igaz, a Ghost Bath Észak-Dakotából, Minot városából származik, és összesen egy tagja van (bár az is lehet, hogy egy közösséget takar a név illetve a kínai szimbólumok), egészen pontosan ilyen megnevezéssel:无名 (Nameless). A zenekar elnevezése egyébként a vízbefulladásra utal. Persze mindez részletkérdés, a lényeg úgyis a zene.
Ami egyébként megerősíti azt, hogy az USA-ból származik a banda, mert abszolút US black metal stílusjegyeket hallhatunk a Moonlover-en, egészen pontosan a Deafheaven hatása a legnyilvánvalóbb (szóval akkor el is sütöm a divatos stílusmegjelölést is: hipster black metal, bármit is takarjon ez a fogalom).
Az említett san francisco-i banda Sunbather című lemeze elég nagy siker lett pár éve, és be is tudott törni egy kicsit a mainstream-be, rendesen divatossá, felkapottá téve egy időre a műfajt. Én is sokat hallgattam, de idővel kikopott a lejátszómból.
Megvan rá az esély, hogy így járjak a Moonlover-rel is, de egyelőre most nagyon hallgattatja magát az anyag, és a Golden Number című szerzemény örökké ott lesz a kedvenc dalaim között, ebben már most biztos vagyok. Nagyon jól felépített szám, igazi katarzist hozó témákkal.
A többi dal is igen magas színvonalon mozog, és a Sunbather-rel ellentétben itt az átvezető tételek (Beneath the Shade Tree, The silver Flower pt. 1, The sleeping Fields) sem fulladnak unalomba, szóval tényleg jó eséllyel pályázik a Moonlover az ide vágó év végi listák előkelő pozícióira.
Amúgy amennyire a zenéből és a ritkán adott interjúkból kivehető, a lemez témája maga a földi élet és halál, magasztos megfogalmazásban. És hogy valami rejtélyeset és megfoghatatlant is írjak: ahogy ebben az interjúban elhangzik, a lényeg nem a Hold, hanem ahogy az ember a magányos földi létezéséből felnéz a Holdra.
A gyönyörű borítóba csomagolt lemezt (a fénykép készítője a guatemalai Luis González Palma) ajánlom mindenkinek, aki a black metalban meg a keményebb zenében a transzcendenciát és a megfoghatatlan, emberen túlmutató mindenség-érzést keresik.
