ZeneZeneZene

Zenék, amiket hallgatok, zenék amik szerintem jók, vagy nem annyira jók. Szigorúan szubjektíven! Metal, rock, ambient, stb...

Lemezek

Címkék

2015 (1) a7x (2) abbath (1) abomino aetas (3) ace of spades (1) agnostic front (1) ambient (15) anthems to the welkin at dusk (1) anti (1) antichrist superstar (1) arcana (1) arcturus (1) ash pool (1) atmoszferikus metal (2) atoma (1) avantgarde metal (7) avenged sevenfold (3) a deeper kind of slumber (1) black (1) blackened death (1) black metal (40) blind myself (2) blut aus nord (1) burzum (5) carpathian forest (1) chrome division (1) city of evil (2) clint mansell (1) cobalt (2) coldworld (1) cradle of filth (1) cro-mags (1) csihar attila (1) darkspace (3) darkthrone (4) dark ambient (2) death metal (2) desert northern hell (2) dissection (2) doom metal (1) down (2) drone (2) eat me drink me (1) előszó (1) emperor (3) erika szobája (2) euronymous (1) explosions in the sky (1) fenriz (1) filmzene (2) forcas (1) funeral doom (2) funkrock (2) galgenfrist (2) gire (4) gothic (2) groove metal (1) guns n roses (3) hardcore (5) hard rock (1) hatebreed (2) hc (2) hipster (1) holy wood (2) immortal (2) indie (1) industrial (9) interju (3) interview (3) john frusciante (1) kátai tamás (5) kistehén tánczenekar (1) klasszikus (1) krypt (2) mainstream (22) marduk (1) marilyn manson (8) mayhem (2) mechanical animals (1) metal (46) metalcore (3) modern metal (1) motörhead (1) nag (1) nagelfar (2) neoklasszikus (2) new york (1) nocturno culto (1) nödtveidt (1) nortt (2) nu metal (1) nyhc (1) pasi koskinen (1) portrait of an american family (2) post hardcore (1) post rock (3) pszichedelikus (2) punk (4) red hot chili peppers (3) retro (1) rhcp (1) rock (27) rockandroll (7) season of mist (1) shape of despair (1) shining (1) sick of it all (1) skinhead (1) sleaze (1) slipknot (1) smells like children (1) sons of northern darkness (1) stadium arcadium (2) storm of the lights bane (1) supremacy (1) svarttjern (1) szimfonikus black metal (3) szolgalati kozlemeny (2) terror (1) the exploited (1) the golden age of grotesque (1) the ruins of beverast (1) thrash metal (1) thy catafalque (4) tiamat (1) tsjuder (2) ulver (2) underground (38) under a funeral moon (1) unearth (1) varg vikernes (3) veér (1) vintage (1) virus west (1) v halmstad (1) watain (1) windir (1) witchcraft (2) Címkefelhő

The Ruins of Beverast - Unlock the Shrine

Imiface 2011.05.31. 13:19

A nagyszerű lemezeket produkáló, egyedi hangvételű black metal-t játszó német Nagelfar az előző évtized elején oszlott fel (írtam is a hattyúdalt jelentő lemezről, a Virus West-ről), és a dobos, Alexander von Meilerwand egyszemélyes projektje, a The Ruins of Beverast sem adja alább a színvonalat. A 2004-es debütáló albumról lesz most szó.

Először is, érdemes megvizsgálni a von Meilerwand által választott elnevezést: a Beverast valójában az ősi skandináv mitológiában a Bifröst-öt jelenti, ami az emberek világa (azaz Miðgarðr vagy Midgard) és az istenek világa (azaz Ásgarðr vagy Asgard) közötti lángoló szivárványhíd. Ennek a romjaira utal a The Ruins of Beverast.

Underground black metal hallható a lemezen, de nem az utolsó Nagelfar-lemez epikus, hősi dallamvilága köszön vissza. Épp ellenkezőleg, végletekig elcsigázott, vonszolós ritmusú, kissé disszonáns riffelésű dalmonstrumok követik egymást, csak itt-ott üti fel a fejét gyorsabb tempójú téma.

Nem csak a dalokra jellemző a "monstrum" kifejezés: az egész lemez egy hatalmas, sötéten terpeszkedő behemót, egy gigászi gránithegy, melynek tetején egy élettelen, elvadult, halott fennsík ázik a szűnni nem akaró esőben.

Ezt a hatalmas gránittömböt az emberiség építette ezer kín, könny és halál árán, évezredek alatt, hogy az égbe, az istenekhez közel jusson. Azonban a haladás megrekedt, a modern ember önimádata, szűklátókörűsége miatt csak saját tükörképében gyönyörködve, agyatlan zombiként kereng a sziklák között, se felfelé, se lefelé nincs immár út. Határtalan becsvágyában a civilizáció legyőzte a napot, a holdat, nincs fény, csak végtelen, komor, ólomszínű eső. És nap nélkül nincs szivárvány, nincs szivárványhíd az istenek birodalmába.

Szerintem nagyjából erről szól a lemez. Természetesen ehhez a komor képhez illő zenével találkozhatunk az album 70 perce alatt, sok átvezető, hangulatfestő tétellel, és nem egyszer 10 perc fölötti dalhosszokkal, hát mit mondjak, nem könnyű hallgatnivaló.

De a művészettől, a black metal-tól nem is ezt várja az ember. Hanem személyiségformáló, letaglózó, katartikus erejű kinyilatkoztatást.

És az Unlock the Shrine-tól ezt meg is kapjuk, ami szerintem a 2000-es évek egyik legjobb black metal lemeze.

 

http://subterra.hu/index.php?object=103

Címkék: underground black metal nagelfar the ruins of beverast

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://zenezenezene.blog.hu/api/trackback/id/tr542945892

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása