Az utóbbi napokban belefutottam abba a kérdésbe, hogy mégis mi volt 2009 legjobb black metal lemeze?
Azt tudtam, hogy nem az új Immortal, sem az új Gorgoroth. Aztán arra is rájöttem, hogy abszolút nem vagyok képben azt illetően, hogy tavaly milyen lemezek jelentek meg. Úgyhogy most nekiálltam megismerkedni a tavalyi év termésével... Marduk, Wolves in the Throne Room, Anaal Nathrakh, Skitliv, Dark Funeral... Nos, van mit bepótolni.
Kis túlzással úgy hiányzott ez a lemez, mint egy falat kenyér.
A Nebelkorona egy német dark ambient projekt, mely mögött a szintén erősen underground Vinterriket-et egyszemélyben működtető Christoph Ziegler áll. Pár lemezt meg EP-t adott eddig ki, én most ismertem meg a munkásságát.
Nem mondanám, hogy otthon vagyok az ambient zenék világában, 1-2 előadó 1-2 lemeze - ennyiben ki is merül a tudásom. Viszont ez a zenei irányzat nem igényel olyan előzetes "rákészülést", mint a black metal, hiszen viszonylag könnyen hallgatható, nem offenzív és nem viseli meg az ember idegeit hosszú távon.
Az újévben is töretlen lelkesedéssel próbálok mindenféle, általam nagyra tartott lemezről írni. Nem tudom megígérni, hogy nagyobb rendszerességgel posztolok, mivel ha nem jön ihlet, akkor nincs miről írni... Az üres, semmitmondó ajánlókat meg messziről kerülném, ha lehet.
A következő témánk a norvég Ulver 1997-es lemeze. Nem kertelek sokat: a Nattens Madrigal közel 44 perce a black metal leglényegibb esszenciája, felülmúlhatatlan, utolérhetetlen tömörségben és hatékonysággal mutatja meg, hogy miről is szól a stílusirányzat ideológiája és zenei megtestesülése.
A mai napon (hálistennek) állandósuló hóesés tiszteletére stílszerű egy vérbeli északi lemezzel köszönteni a telet.
A Windir (mely szó körülbelüli jelentése harcos, hős) sajnálatos módon egy kevésbé ismert formáció, bár albumaik minősége, és a későbbi történések miatt egyre inkább kultikus státuszba emelkedik a nevük az idő múlásával (ezekre a későbbi történésekre ki is térek, és inkább ezekre összpontosítanék, mint a lemez körüli konkrétumokra).
A zenekar egyszemélyes projektként indult, mely mögött Terje "Valfar" Bakken állt. Valfar a norvégiai Sogndal szülötte, és a zenéjében a fő csapásirányt az otthon, a szülőföld hagyományai, történelme, hangulata jelentették.
A fagyos idő elől utazzunk most délre. Le.
A Down egy supergroup, többé-kevésbé ismert, de maximálisan kultikusnak számító arcok gyűltek egybe, hogy zenéljenek. A legismertebb közülük nyilván Phil Anselmo, a néhai Pantera énekese, de a többi zenész sem akárki (Pepper Keenan, gitár - Corrosion of Conformity, Kirk Windstein, gitár, Todd Strange, basszer - Crowbar, Jimmy Bower, dob - Eyehategod). Azóta Strange kiszállt, de a NOLA című '95-ös debütalbumot még az ő részvételével vették fel.
A tagok országos cimborák, amerikaiak, azon belül is déliek. Ez a két dolog rányomja a bélyegét a lemezre, melynek címe is az eredetet jelöli: New Orleans, Louisiana.
Újabb német formáció következik, újabb depresszív black metal lemezzel.
Talán az időjárás teszi, vagy talán úgy általában túl sok vidámabb zenét hallgattam az ősz során, és ezzel próbálok kompenzálni, mindenesetre mostanában a végletekig csüggedt, vigasztalan zenék forognak nálam.
A német black metal színtér eddig nem tartozott a kedvenceim közé, de a mostanság megismert bandák hatására kezdek lelkesedni.
A black metal underground hírhedt birodalmába tett kirándulásom újabb felfedezése a magyar fül számára elég hülyén hangzó Anti nevű zenekar 2006-os debütalbuma.
Tipikus földalatti társaság, kezdetben két, homályba vesző zenész alkotta a bandát, Anti felelt a hangszerekért, A. Krieg pedig a vokálokért, és csak az utóbbi időben vették be a dobos Zahgurim-ot, addig dobgép szolgáltatta az ütemeket, pl. a most tárgyalandó lemezen is.
A lemezt készítő duó nemzetisége német (Lipcse városából), és szinte semmit sem sikerült kideríteni róluk, csak azt, hogy milyen zenekarokban zenélnek még: a listát végigböngészve természetesen hiába keressük a Tokio Hotel nevét.
Üdv mindenkinek!
Apróbb változás várható a blog felépítésében: a későbbiekben a jobb oldalon egy (remélhetőleg egyre bővülő) lista fog megjelenni, ahová a szerintem legjobb metalzenei blogokat fogom kirakni. Ezek kiváló lehetőséget nyújtanak arra, hogy az alapvetően nehezen hozzáférhető lemezeket, demókat, EP-ket letölthesse az ember.
Szeretnék kérni mindenkit (a blogok íróihoz hasonlóan), hogy ha a letöltött zenék között kedvére valót talál, akkor lehetőség szerint vegye is meg eredetiben, hiszen az underground zenekarok számára életbevágóan fontos, hogy elfogyjon az az 500-1000 legyártott hangzóanyag.
Már régóta tervbe volt véve, hogy erről a lemezről írok, és ennek megvalósítása egyre sürgetőbb, hiszen a szóban forgó alkotás utódja is megjelent már, és úgy tartom jónak, ha először a Tűnő idő tárlat kerül sorra.
Kátai Tamás neve nem ismeretlen a blog olvasói előtt, hiszen már a szólólemeze és a Gire-rel felvett remekmű is terítéken volt itt.
A Thy Catafalque nevű projektben Juhász Jánossal ketten vesznek részt, és a korábbi munkáikat (Sublunary Tragedies, Microcosmos) leginkább a black metal stílusba sorolta mindenki, de ezen a lemezen már sokkal árnyaltabb a kép, ez a zene más, ha úgy tetszik, több.
Újabb nagyszerű black metal lemez következik, a - sajnos - kevéssé ismert német Nagelfar hattyúdala, a 2001-ben megjelent (és 2006-ban újra kiadott) Virus West.
A Nagelfar egy aachen-i banda, több nagyszerű, olykor a stílus határait feszegető albumot adtak ki, azonban az utolsó alkotásuk egy teljesen összeszedett, éles, letisztult, ízig-vérig black metal korong.