Messzire megyünk vissza az időben, a legendás The Exploited '82-es albumáról lesz szó. Egyébként az ötlet onnan jött, hogy éppen Municipal Waste-et hallgattam, akikre nyilvánvalóan nagyon nagy hatással volt a 'ploited.
Szóval a The Exploited egy hatalmas punk legenda, éppen idén 30 éves a zenekar. Egész mókás, hogy mennyien zenéltek a bandában, ha jól számolom, 11 gitáros, 11 basszer és 9 dobos fordult meg a 'ploited-ben, egyedül az énekes, Wattie Buchan a konstans tag. Nem túlzás a most 53 éves Wattie-t Lemmy Kilmister-hez hasonlítani, mindketten élő legendák, a rockzene nagy túlélői.
Egyébként is párhuzamot lehet vonni a Lemmy által vezetett Motörhead és a 'ploited között, mindkét zenekar az adott stílus intézményesült legendája, a nevük garancia a minőségre, bár nyilván a Motörhead régebb óta nyomja az ipart, és magasabbra is jutott, ezt azonban betudhatjuk annak, hogy valamivel kommerszebb a zenéjük.
A Troops of Tomorrow a zenekar második lemeze, és pont az nyújtja, amire az embernek szüksége van, ha old school punk-ra vágyik. Dögös, élettel teli hangzás, torzított gitárral, döngölős basszussal (pl. az Alternative elején), gyors, agresszív dobolással, és végül, de nem utolsósorban Wattie tipikus, rekedtes vokáljával, gyönyörű skót akcentussal (itt ajánlanám mindenki figyelmébe a Wattie-vel készült interjúkat, elragadó úriember, gyönyörűen beszéli az angol nyelvet...).
Hallgatom a lemezt (éppen a They won't stop szól), és szinte magam előtt látom a skóciai nagyvárosok lepukkant, düledező gyártelepeit, melyek tőszomszédságában a bérkaszárnyák tövében drogosok, szatírok és futballhuligánok tengetik mindennapjaikat. Nincs munkalehetőség, nincs perspektíva, az erőszak és a drogok jelentik kikapcsolódást az itt élő fiatalok körében. Na, ez a vidám élettér nyomja rá a bélyegét a 'ploited zenéjére, az imént említett jelenségek ecsetelése mellett a szélsőséges társadalomkritika, a háborúellenesség és az anarchia a fő témája a daloknak.
Nem meglepő, hogy thrash metal zenekarok előszeretettel nyúlnak a 'ploited dalaihoz, mivel a skót brigád a punkon belül is egy olyan irányzatot képvisel, ami közel áll a thrash metal-hoz is (az utolsó két albumuk, a Beat the Bastards és a Fuck the System egyértelmű thrash metal lett már). Hogy csak két komolyabb zenekart említsek, a Slayer (Ice-T-vel kiegészülve) három dalt is, a War-t, a UK 82-t és a Disorder-t, a német Destruction pedig a USA-t dolgozta fel a lemezről. Gondolom a két bandát nem kell bemutatni egy metálosnak sem.
Na mindegy, a lényeg, hogy egy igazi punk klasszikus a lemez, amihez sem hitelességben, sem erőben, sem minőségben nem nőhet fel egy mai, divatosabb, punknak nevezett zenekar műve sem. Az Exploited minden punkzenekar számára kiindulási pont kell(ene), hogy legyen.
Végül egy frappáns idézettel zárnám a posztot, ami a So tragic elején hallható, és jól jellemzi a zenekar hozzáállását a világhoz, meg úgy egyáltalán, az élet fontos kérdéseihez:
"Fuck disco! Fuck fashion! Fuck you!"
