ZeneZeneZene

Zenék, amiket hallgatok, zenék amik szerintem jók, vagy nem annyira jók. Szigorúan szubjektíven! Metal, rock, ambient, stb...

Lemezek

Címkék

2015 (1) a7x (2) abbath (1) abomino aetas (3) ace of spades (1) agnostic front (1) ambient (15) anthems to the welkin at dusk (1) anti (1) antichrist superstar (1) arcana (1) arcturus (1) ash pool (1) atmoszferikus metal (2) atoma (1) avantgarde metal (7) avenged sevenfold (3) a deeper kind of slumber (1) black (1) blackened death (1) black metal (40) blind myself (2) blut aus nord (1) burzum (5) carpathian forest (1) chrome division (1) city of evil (2) clint mansell (1) cobalt (2) coldworld (1) cradle of filth (1) cro-mags (1) csihar attila (1) darkspace (3) darkthrone (4) dark ambient (2) death metal (2) desert northern hell (2) dissection (2) doom metal (1) down (2) drone (2) eat me drink me (1) előszó (1) emperor (3) erika szobája (2) euronymous (1) explosions in the sky (1) fenriz (1) filmzene (2) forcas (1) funeral doom (2) funkrock (2) galgenfrist (2) gire (4) gothic (2) groove metal (1) guns n roses (3) hardcore (5) hard rock (1) hatebreed (2) hc (2) hipster (1) holy wood (2) immortal (2) indie (1) industrial (9) interju (3) interview (3) john frusciante (1) kátai tamás (5) kistehén tánczenekar (1) klasszikus (1) krypt (2) mainstream (22) marduk (1) marilyn manson (8) mayhem (2) mechanical animals (1) metal (46) metalcore (3) modern metal (1) motörhead (1) nag (1) nagelfar (2) neoklasszikus (2) new york (1) nocturno culto (1) nödtveidt (1) nortt (2) nu metal (1) nyhc (1) pasi koskinen (1) portrait of an american family (2) post hardcore (1) post rock (3) pszichedelikus (2) punk (4) red hot chili peppers (3) retro (1) rhcp (1) rock (27) rockandroll (7) season of mist (1) shape of despair (1) shining (1) sick of it all (1) skinhead (1) sleaze (1) slipknot (1) smells like children (1) sons of northern darkness (1) stadium arcadium (2) storm of the lights bane (1) supremacy (1) svarttjern (1) szimfonikus black metal (3) szolgalati kozlemeny (2) terror (1) the exploited (1) the golden age of grotesque (1) the ruins of beverast (1) thrash metal (1) thy catafalque (4) tiamat (1) tsjuder (2) ulver (2) underground (38) under a funeral moon (1) unearth (1) varg vikernes (3) veér (1) vintage (1) virus west (1) v halmstad (1) watain (1) windir (1) witchcraft (2) Címkefelhő

Clint Mansell - The Fountain OST

Imiface 2010.08.11. 11:16

Valójában meglepő, hogy a blog lassan 2 éves fennállása alatt egyszer sem írtam filmzenealbumról, pedig elég sok ilyesmit hallgatok... Én olyan vagyok, hogy nálam nagyon be tud találni egy film, ha a zenéje jól eltalált, drámai, erős hangulati töltettel rendelkezik, stb.

Régen nagyon sok filmet néztem, amikor még volt rá időm, és volt türelmem, ma ez már nem mindig van így. Mindenesetre a most terítéken lévő filmet, A Forrást pár hete láttam, és nagyon nagy kedvencemmé vált, de ez nem ide tartozik, foglalkozzunk a zenéjével.

A filmet Darren Aronofsky rendezte, akinek kedvenc zeneszerzője Clint Mansell, nekik köszönhetjük a letaglózó erejű Requiem egy álomért című filmet és filmzenét is. Ez a film más jellegű alkotás, ennek megfelelően a zenei aláfestés is sokkal gyengédebb, mint a Requiem esetében.

A Forrás lényegében egy szerelmes film, de a fő motívuma a gyász és a küzdelem. Mansell főleg zongorára és vonósokra írta a zenét, és egy igazán törékeny, gyengéd, szépséges és szívbemarkoló csoda lett a végeredmény. Annyira együtt van a hang és a kép a film kulcsjeleneteinél, hogy szinte sírásra ingerli az embert.

Nem mindig van előtérben a zene, több jelenetnél is diszkréten a háttérbe húzódik, azonban a hangsúlyos, erőteljes eseményeknél felerősödik, drámaivá fokozva a hatást. Az embert a székéhez szegezi a szemei és fülei előtt kirajzolódó, kivirágzó összhangzat, a képi és hangi világ tökéletes elegye (pl. Tree of Life, Xibalba, és leginkább a 8 fél fél perces, bámulatos Death is the Road to awe).

Aztán vége a filmnek, egy szép levezető zongorajáték (Together we will live forever) hallható a stáblista alatt, az ember pedig kábán próbálja összeszedni a gondolatait, próbál helyrerázódni az átélt sokkszerű érzelmi élmény után.

És szép lassan rájön, hogy amit érez, az maga a katarzis.

Címkék: filmzene ambient klasszikus mainstream clint mansell neoklasszikus

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://zenezenezene.blog.hu/api/trackback/id/tr962214251

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vnmber 2013.04.09. 11:18:32

Első hallásra szerelmes lettem Clint Mansell műveibe.
Legismertebb műve a Lux Aeterna engem is megihletett, készítettem egy videót, bár nem az eredeti drogos képi világgal, ez a zene annyira erőteljes, annyira drasztikus hogy csak az emberi lélek legsötétebb oldalával, a háborúval, az értelmetlen öldökléssel tudtam párosítani. A blogod nagyon tetszik, rendszeres olvasód leszek.
www.youtube.com/watch?v=x_3LR5KydX0

Imiface · http://zenezenezene.blog.hu/ 2013.04.21. 12:54:56

@vnmber: Köszi! Bár sajnos mostanában nem nagyon van időm új bejegyzéseket írni...
süti beállítások módosítása