Az utóbbi napokban belefutottam abba a kérdésbe, hogy mégis mi volt 2009 legjobb black metal lemeze?
Azt tudtam, hogy nem az új Immortal, sem az új Gorgoroth. Aztán arra is rájöttem, hogy abszolút nem vagyok képben azt illetően, hogy tavaly milyen lemezek jelentek meg. Úgyhogy most nekiálltam megismerkedni a tavalyi év termésével... Marduk, Wolves in the Throne Room, Anaal Nathrakh, Skitliv, Dark Funeral... Nos, van mit bepótolni.
Ha nincs ez a kérdéskör, azt hiszem, soha nem ismerkedek meg a legfrissebb Marduk albummal, ami nagy hiba lett volna. Pedig hosszú évekig elég szoros kapcsolatot ápoltam a svéd banda zenéjével, olyannyira, hogy eddigi egyetlen (de nem utolsó...) tetoválásomat is részben ők inspirálták.
A 2000-es évek elején, amikor egyre komolyabban kezdtem beleásni magam a black metal-ba, valahonnan kölcsönkaptam a Those of the Unlight című lemezüket, és az azon hallható sötét zene egyből a rajongójukká tett. Aztán amikor a World Funeral turné keretein belül 2003-ban felléptek Pesten, én is jelen voltam, és mivel az volt életem első black metal koncertje, kellőképpen letaglózó volt a hatás. Szóval az említett két albumot iszonyú sokszor meghallgattam, és a mai napig szeretem, de a banda néhol nevetségessé váló, túlzottan istenkáromló miliője taszított is. Azzal sem voltam kibékülve, hogy a főnök, Morgan Steinmeyer Håkansson állandóan váltogatja a tagokat, és ennek áldozatául esett Legion is, akit sokáig a színtér legjobb vokalistájának gondoltam. Helyette Mortuus érkezett, akinek az orgánumát nem nagyon tudtam megszokni.
Ilyen előzmények után kezdtem az ismerkedést a Wormwood-dal, melyről amúgy egész sok pozitív kritikát olvastam.
Tényleg nagyon jó lemeznek tűnik így 10 hallgatás után, hiszen még inkább előtérbe tolták a fiúk a hangulatteremtést, és nem mindenáron a fénysebességű darálás a lényeg. Persze van sok gyors tétel, de mellettük változatos is tud maradni a dolog, így egyszerre sötét, félelmetes és beteg lett a végeredmény. A gitármunka is kiemelendő, nem csak a zenekartól megszokott sebes gitárnyűvés van, hanem tényleg egyedi és minőségi riffek dominálnak. A hangzás pedig élénk, van benne dög, külön öröm, hogy a basszus sem tűnik el a nagy viharban, hanem kifejezetten jól hallható, ahogy döngöl a háttérben.
És végül megemlíteném a vokált: Mortuus mostanra (ez a harmadik lemeze a bandával) eljutott oda, hogy bátran kísérletezik a hangjával, és nem egy dalban egész emlékezetes témákat hoz, a Csihar Attila-féle iskolát követve hol károg, hol morog, hol fojtott hangon szól a hallgatóhoz. Tényleg sokat tesz hozzá a zenéhez.
Egész sok megjegyezhető, karakteres dal van a lemezen, a Funeral Dawn és az Into utter Madness viszi a prímet, de most nézem, hogy szinte az összes dalt felsorolhatnám.
Nem mondom, hogy számomra ez 2009 black metal lemeze (korai még ezt kijelentenem), de nagyon jó esélyekkel indul. A Marduk rengeteget tett a black metal-ért, öröm, hogy lassan 20 év után is ilyen erős anyagot tudnak letenni az asztalra.
Mind a munkásságuk, mind a kitartásuk tiszteletet parancsoló, és a Wormwood méltó a nevükhöz.
http://v2.metalreviews.com/index.php?option=com_wrapper&Itemid=33
http://www.metal-observer.com/articles.php?lid=1&sid=1&id=16923
http://www.metal-observer.com/articles.php?lid=1&sid=1&id=16849