Szóval férfiasan be kell ismernem, hogy igen, ilyen mainstream zenét is hallgatok. Mainstream? Bár minden mainstream muzsika ilyen lenne...!
Egy kritikus azt írta a RHCP-ről, hogy olyan szintet értek el, mint pl. a The Beatles, bármihez nyúlnak arannyá válik. Az okos ember pedig ezt hallva csak bólogatni tud.
A szóban forgó lemez dupla album, ami azt a veszélyt rejti magában, hogy a mennyiség a minőség rovására megy. Nos, Anthony Kiedis-ék ezt a buktatót is kikerülték, a lemez egy-két kivételtől eltekintve bombaerős dalokból áll. Extra hosszú lemez, de végig egyenletes a színvonal.
Bennem nosztalgikus érzéseket kelt az egész, rég elmúlt nyarak emlékét hozza vissza. Óriási zenészekről van itt szó kérem, akik maximálisan teljesítenek, és olyan dalokat hoztak össze, amelyek egyenként is Nobel-díjat érdemelnének, de itt van belőlük 28 darab.
Kimondhatatlan, megnevezhetetlen érzések kavarognak az emberben pl. a Hard to concenrate-et vagy az Especially in Michigan-t hallgatva. Csak azt érzem, hogy most így jó, és az élet szépnek és könnyűnek tűnik.
Ha ezt egy zene képes elérni, akkor nincs értelme vitatkozni stílusról vagy bármiről, hallgatni kell és kész.
És örülni, hogy vannak olyanok a Földön, akik képesek ilyen mesterművet alkotni.
http://www.redhotchilipeppers.com/
