ZeneZeneZene

Zenék, amiket hallgatok, zenék amik szerintem jók, vagy nem annyira jók. Szigorúan szubjektíven! Metal, rock, ambient, stb...

Facebook

Lemezek

Címkék

2015 (1) a7x (2) abbath (1) abomino aetas (3) ace of spades (1) agnostic front (1) ambient (15) anthems to the welkin at dusk (1) anti (1) antichrist superstar (1) arcana (1) arcturus (1) ash pool (1) atmoszferikus metal (2) atoma (1) avantgarde metal (7) avenged sevenfold (3) a deeper kind of slumber (1) black (1) blackened death (1) black metal (40) blind myself (2) blut aus nord (1) burzum (5) carpathian forest (1) chrome division (1) city of evil (2) clint mansell (1) cobalt (2) coldworld (1) cradle of filth (1) cro-mags (1) csihar attila (1) darkspace (3) darkthrone (4) dark ambient (2) death metal (2) desert northern hell (2) dissection (2) doom metal (1) down (2) drone (2) eat me drink me (1) előszó (1) emperor (3) erika szobája (2) euronymous (1) explosions in the sky (1) fenriz (1) filmzene (2) forcas (1) funeral doom (2) funkrock (2) galgenfrist (2) gire (4) gothic (2) groove metal (1) guns n roses (3) hardcore (5) hard rock (1) hatebreed (2) hc (2) hipster (1) holy wood (2) immortal (2) indie (1) industrial (9) interju (3) interview (3) john frusciante (1) kátai tamás (5) kistehén tánczenekar (1) klasszikus (1) krypt (2) mainstream (22) marduk (1) marilyn manson (8) mayhem (2) mechanical animals (1) metal (46) metalcore (3) modern metal (1) motörhead (1) nag (1) nagelfar (2) neoklasszikus (2) new york (1) nocturno culto (1) nödtveidt (1) nortt (2) nu metal (1) nyhc (1) pasi koskinen (1) portrait of an american family (2) post hardcore (1) post rock (3) pszichedelikus (2) punk (4) red hot chili peppers (3) retro (1) rhcp (1) rock (27) rockandroll (7) season of mist (1) shape of despair (1) shining (1) sick of it all (1) skinhead (1) sleaze (1) slipknot (1) smells like children (1) sons of northern darkness (1) stadium arcadium (2) storm of the lights bane (1) supremacy (1) svarttjern (1) szimfonikus black metal (3) szolgalati kozlemeny (2) terror (1) the exploited (1) the golden age of grotesque (1) the ruins of beverast (1) thrash metal (1) thy catafalque (4) tiamat (1) tsjuder (2) ulver (2) underground (38) under a funeral moon (1) unearth (1) varg vikernes (3) veér (1) vintage (1) virus west (1) v halmstad (1) watain (1) windir (1) witchcraft (2) Címkefelhő

Peste Noire - Ballade cuntre lo Anemi Francor

Imiface 2016.04.06. 16:19

peste_noire_ballade_cuntre_lo_anemi_francor.jpgNagyon régóta gondolkodom azon, hogy mi a Peste Noire titka. Az alábbiakban kísérletet teszek arra, hogy megfejtsem, mi az oka a francia zenekar sikerességének. A Peste Noire egy francia banda, 2000-ben alakult, a vezetője pedig La sale Famine de Valfunde. Saját bevallása szerint hooligan black metal-t játszanak, és ez az elnevezés leginkább a hozzáállásban érhető tetten.

Az alapítás óta sorra jelentetik meg a lo-fi, "csináld-magad!" mozgalom jegyében készült lemezeiket, nem áll tőlük távol a polgárpukkasztás, ebből kifolyólag aggatták már rájuk a nacionalista vagy neonáci jelzőket a kritikusaik, illetve a közvélemény azon képviselői, akik nem mennek a szomszédba egy kis hisztériakeltésért.

Egyébként azt gondolom, hogy Famine örül is az ilyen negatív PR-nak, hiszen ez is erősíti a banda ellentmondásos imázsát, és mindig van valamilyen meggyőzőnek tűnő válasza a vádaskodásokra, hogy a kecske is jóllakjon, de a káposzta is megmaradjon. Például amikor szembesítik a rasszizmus vádjával, rögtön azt említi, hogy a zenekar egyik korábbi basszusgitárosa indiai származású. Szóval tűnjön bármennyire is egy vidéki suttyónak a banda főnöke, nagyon okosan lavírozik a bandát ért kritikák, vádak és rémhírek között.

Ugyanígy nagyon jó érzékkel, ösztönösen rakja össze a zenekar lemezeit a különféle black metal klisékből.

Van itt minden, nosztalgikus (rég)múlt idézés, középkori hangulat, vágyakozás a régi, dicső(nek tartott) Franciaország után, Villon- és Verlaine-idézetekkel színesített dalszövegek, éteri akusztikus tételek, madárcsicsergés és békakuruttyolás a természetközeliség jegyében, mondókák, női vokál, trágár, alpári szövegek, részeg ordibálás, agresszív cséphadarás, tüskés hangzás, szóval minden. És mégis, a szellős, rozsdás riffek kavalkádjában, az itt-ott felbukkanó fülbemászó szólók közepette a fenti felsorolás mindegyik pontja egy egységes, karakteres produktummá áll össze, ami rendkívüli módon hallgattatja magát.

Hiába ódzkodott az ember a zenekartól az azt körülvevő bűzös aura miatt, hiába undorodott elsőre a részeg, mosdatlan parasztoktól, egy idő után mégis beáll közéjük táncolni, és iszik velük pár korsó sört.

Mert miközben a Peste Noire utál mindenkit, mégis mindenkinek megadja azt, amit szeretne egy black metal lemeztől, agressziót, emelkedettséget, melankóliát, katarzist.

Famine persze lemezről lemezre variálja a főzet összetevőit, de a végeredmény mindig felismerhető már messziről: minden esetben egyedi, bűnös élvezeteket nyújtó black metal, ami mint egy mocsárvidék, önálló életet él, és nem ereszti egykönnyen az odatévedőt.

Címkék: underground black metal

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://zenezenezene.blog.hu/api/trackback/id/tr928573638

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.