ZeneZeneZene

Zenék, amiket hallgatok, zenék amik szerintem jók, vagy nem annyira jók. Szigorúan szubjektíven! Metal, rock, ambient, stb...

Facebook

Lemezek

Címkék

2015 (1) a7x (2) abbath (1) abomino aetas (3) ace of spades (1) agnostic front (1) ambient (15) anthems to the welkin at dusk (1) anti (1) antichrist superstar (1) arcana (1) arcturus (1) ash pool (1) atmoszferikus metal (2) atoma (1) avantgarde metal (7) avenged sevenfold (3) a deeper kind of slumber (1) black (1) blackened death (1) black metal (40) blind myself (2) blut aus nord (1) burzum (5) carpathian forest (1) chrome division (1) city of evil (2) clint mansell (1) cobalt (2) coldworld (1) cradle of filth (1) cro-mags (1) csihar attila (1) darkspace (3) darkthrone (4) dark ambient (2) death metal (2) desert northern hell (2) dissection (2) doom metal (1) down (2) drone (2) eat me drink me (1) előszó (1) emperor (3) erika szobája (2) euronymous (1) explosions in the sky (1) fenriz (1) filmzene (2) forcas (1) funeral doom (2) funkrock (2) galgenfrist (2) gire (4) gothic (2) groove metal (1) guns n roses (3) hardcore (5) hard rock (1) hatebreed (2) hc (2) hipster (1) holy wood (2) immortal (2) indie (1) industrial (9) interju (3) interview (3) john frusciante (1) kátai tamás (5) kistehén tánczenekar (1) klasszikus (1) krypt (2) mainstream (22) marduk (1) marilyn manson (8) mayhem (2) mechanical animals (1) metal (46) metalcore (3) modern metal (1) motörhead (1) nag (1) nagelfar (2) neoklasszikus (2) new york (1) nocturno culto (1) nödtveidt (1) nortt (2) nu metal (1) nyhc (1) pasi koskinen (1) portrait of an american family (2) post hardcore (1) post rock (3) pszichedelikus (2) punk (4) red hot chili peppers (3) retro (1) rhcp (1) rock (27) rockandroll (7) season of mist (1) shape of despair (1) shining (1) sick of it all (1) skinhead (1) sleaze (1) slipknot (1) smells like children (1) sons of northern darkness (1) stadium arcadium (2) storm of the lights bane (1) supremacy (1) svarttjern (1) szimfonikus black metal (3) szolgalati kozlemeny (2) terror (1) the exploited (1) the golden age of grotesque (1) the ruins of beverast (1) thrash metal (1) thy catafalque (4) tiamat (1) tsjuder (2) ulver (2) underground (38) under a funeral moon (1) unearth (1) varg vikernes (3) veér (1) vintage (1) virus west (1) v halmstad (1) watain (1) windir (1) witchcraft (2) Címkefelhő

We are the Fallen - Tear the World down

Imiface 2010.12.01. 11:16

Emlékszik még valaki az Evanescence-re? A 2000-es évek első felében óriási népszerűségnek örvendő énekesnős rockzenekarok társaságának legnagyobb sikereket elért bandájáról van szó.

Az Evanescence zenéje nem volt túl bonyolult: alapvetően modern hangzású, rideg hatású, kőegyszerű, középtempós gitártémák alkották a nóták alapját, melyeket szintetizátorszőnyeg borított, és ott volt az énekesnő, Amy Lee, aki hihetetlen fogós, fájdalmas dallamokat produkált.

Az igazi sikereket a Fallen című lemezzel érték el, Ben Moody gitáros és Amy Lee közös szerzeményei azonnali telitalálatok voltak, a csajos rockzenekarokat kenterbe verték szerintem, minden téren (nem kizárt, hogy írok még erről a lemezről a blogra). Természetesen sokan utálták a bandát a mainstream sikerek miatt, de nem lehet elmenni a zeneírói tehetség, a dallamérzékenység mellett, a zenekar kétségtelenül magas színvonalon űzte az ipart.

Aztán ahogy lenni szokott, a zenekar kreatív duója, Amy és Ben összekülönböztek, és a következő lemez már a gitáros nélkül készült el. Ez érezhető is: Amy egyedül már nem tudott olyan fogós, olyan megkapó dalokat összehozni. El is tűntek azóta.

Ben sem pörgött éppen magas fordulatszámon, összehozott egy duettet Anastacia-val (el sem hiszem, hogy megemlítek egy ilyen mainstream sztárt a blogon...), és hosszas szervezkedés után a korábbi Evanescence tagjaiból létrejött a We are the Fallen nevű zenekar, nyilván Amy nélkül. Az elnevezés egyértelmű utalás az Evanescence sikerlemezére: Moody ott akarja folytatni, ahol Amy-vel abbahagyták. Énekesnőnek egy bizonyos Carly Smithson-t, egy ír csajt kértek fel, aki valamelyik American Idol-ban tűnt fel. Carly hangja nagyon nagyon emlékeztet Amy hangjára, de ez jól is van így. Ben Moody ezt szereti, ehhez ért, kész (sok tudatlan az Evanescence másolásával vádolja Ben-t, ez olyan, mintha a Tryptikon-t vádolnánk a Celtic Frost kopírozásával).

Maga a lemez tényleg olyan, mint a Fallen volt. Végletekig szomorú, modern hangzású rockzene, sok szintetizátorral, nagyívű dallamokkal, Carly óriásiakat énekel. Kérdés, hogy erre a 6-7 évvel ezelőtt felkapott irányzatra mennyire vevő a mostani nagyközönség, a Billboard-on a 33-ik helyik kúszott fel az idén májusban megjelent korong, ami a Fallen-hez képest nem nagy eredmény.

Ettől függetlenül ez egy kiváló rocklemez, amit akkor érdemes elővenni, ha az ember egy kis melankóliára vágyik. Amikor szüksége van egy kis szomorú zenére, amit jólesik hallgatni, és ártalmatlan is egyben: ártalmatlan, mert ugyan a mélybe ránt egy picit, de simogatva, becézve, párnát téve az ember feje alá.

Édes bánat ez, de korántsem olyan veszélyes és pusztító bánat, mint a black metal vagy a funeral doom esetében. Néha ilyen is kell.

 

http://www.wearethefallen.com/

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://zenezenezene.blog.hu/api/trackback/id/tr672485544

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.