ZeneZeneZene

Zenék, amiket hallgatok, zenék amik szerintem jók, vagy nem annyira jók. Szigorúan szubjektíven! Metal, rock, ambient, stb...

Facebook

Lemezek

Címkék

2015 (1) a7x (2) abbath (1) abomino aetas (3) ace of spades (1) agnostic front (1) ambient (15) anthems to the welkin at dusk (1) anti (1) antichrist superstar (1) arcana (1) arcturus (1) ash pool (1) atmoszferikus metal (2) atoma (1) avantgarde metal (7) avenged sevenfold (3) a deeper kind of slumber (1) black (1) blackened death (1) black metal (40) blind myself (2) blut aus nord (1) burzum (5) carpathian forest (1) chrome division (1) city of evil (2) clint mansell (1) cobalt (2) coldworld (1) cradle of filth (1) cro-mags (1) csihar attila (1) darkspace (3) darkthrone (4) dark ambient (2) death metal (2) desert northern hell (2) dissection (2) doom metal (1) down (2) drone (2) eat me drink me (1) előszó (1) emperor (3) erika szobája (2) euronymous (1) explosions in the sky (1) fenriz (1) filmzene (2) forcas (1) funeral doom (2) funkrock (2) galgenfrist (2) gire (4) gothic (2) groove metal (1) guns n roses (3) hardcore (5) hard rock (1) hatebreed (2) hc (2) hipster (1) holy wood (2) immortal (2) indie (1) industrial (9) interju (3) interview (3) john frusciante (1) kátai tamás (5) kistehén tánczenekar (1) klasszikus (1) krypt (2) mainstream (22) marduk (1) marilyn manson (8) mayhem (2) mechanical animals (1) metal (46) metalcore (3) modern metal (1) motörhead (1) nag (1) nagelfar (2) neoklasszikus (2) new york (1) nocturno culto (1) nödtveidt (1) nortt (2) nu metal (1) nyhc (1) pasi koskinen (1) portrait of an american family (2) post hardcore (1) post rock (3) pszichedelikus (2) punk (4) red hot chili peppers (3) retro (1) rhcp (1) rock (27) rockandroll (7) season of mist (1) shape of despair (1) shining (1) sick of it all (1) skinhead (1) sleaze (1) slipknot (1) smells like children (1) sons of northern darkness (1) stadium arcadium (2) storm of the lights bane (1) supremacy (1) svarttjern (1) szimfonikus black metal (3) szolgalati kozlemeny (2) terror (1) the exploited (1) the golden age of grotesque (1) the ruins of beverast (1) thrash metal (1) thy catafalque (4) tiamat (1) tsjuder (2) ulver (2) underground (38) under a funeral moon (1) unearth (1) varg vikernes (3) veér (1) vintage (1) virus west (1) v halmstad (1) watain (1) windir (1) witchcraft (2) Címkefelhő

John Frusciante - The Empyrean

Imiface 2010.08.24. 11:13

Megint nagy fába vágtam a fejszémet: John Frusciante az az ember, akiről órákig, oldalakon keresztül lehetne mesélni.

Aki nem tudná, ő volt már kétszer is a Red Hot Chili Peppers gitárosa, és ezen két etap során adta ki a banda a legemlékezetesebb lemezeit, amiben John-nak nem kis szerepe volt.

Frusciante nem az a tétlenkedő ember, tehát a szokásos RHCP turnék és lemezek közepette is rendületlenül adta ki az albumait, a The Empyrean már a sokadik a sorban, 2009-ben jött ki.

Főhősünk azon kevesek közé tartozik, akik megjárták a keménydrogok legmélyebb poklát, és visszatértek, élve. Mindenképpen érdemes elolvasni az Ilkablogon megjelent életrajzot, itt az első, itt a második rész. A '90-es években John kőkemény heroinfüggő volt, kész csoda, hogy nem halt bele, még nagyobb csoda, hogy le tudott jönni, de a legnagyobb csoda az az, ahogy az elképesztő életutat, a borzalmas tapasztalatokat dalokba önti.

Persze nem arra kell gondolni, hogy nyafogva panaszolja el nekünk a szerző a sok szart, amin keresztülment, sőt, egy szó sem esik konkrétan a drogokról, a sötét múltról... Pusztán a sorok között, a hangulatban rejlik az a sok bölcsesség, az az érettség, az a megnyugvás, ami csak azok sajátja, akik számot vetettek a bűneikkel, hibáikkal, közel álltak a halálhoz, és megtanulták, milyen sokat is érhet az élet.

Valójában konceptalbum a The Empyrean, Dante Az isteni színjátékára alapozva. Dante szerint a mennyország 9 égből áll, amin keresztül eljuthatunk a tizedikig, az Empyrium-ig, ahol földi halandó még nem járt. Az Empyrium "Isten szemlélete, a végső cél".

Értelmezhetjük ezt úgy, hogy Frusciante a pokoljárás után megtalálta az istenét, eljutott oda, ahol még soha nem járt, és ezt az emelkedett tudatállapotot próbálja visszaadni nekünk, és vissza is tekint az eddigi életére.

Nem tudom, hogy éri el ezt a hatást, de ahogy hallgatom a The Empyrean-t, képzeletben egy méterrel a föld felett lebegek, teljesen befelé fordulok, és valamiféle megmagyarázhatatlan pátosszal szemlélem a régi emlékeimet. Olyan erős nosztalgiázás indul el bennem, ami szinte lever a lábamról, és szinte beleveszek a régmúlt dolgaim forgatagába. Lágy örvényként, aranyfénnyel vesz körbe a zene és a sok kép. A legjobb példa erre a Central című dal: képtelen vagyok hidegrázás és lúdbőrözés nélkül végighallgatni.

Igazi művészi zene ez, egy igazi művésztől.

John Frusciante. Az egyik legérzékenyebb, legkreatívabb ember, akit "ismerek". Jó, hogy még mindig köztünk van, és hogy képtelen leállni az alkotással.

 

http://b-oldal.blog.hu/2009/01/07/dante_es_john_frusciante_the_empyrean

http://www.passzio.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=16120

http://en.wikipedia.org/wiki/The_Empyrean

Címkék: rock red hot chili peppers stadium arcadium john frusciante

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://zenezenezene.blog.hu/api/trackback/id/tr212243416

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

altero 2010.08.31. 23:53:05

Jó cikk, a Central tényleg nagyon lúdbőrözős. Lehet, hogy az egész albumot végig kéne hallgatnom.

Imiface · http://zenezenezene.blog.hu/ 2010.09.01. 11:31:16

@altero: Köszi.

És biztos, hogy az egész albumot végig kéne hallgatnod!:)