ZeneZeneZene

Zenék, amiket hallgatok, zenék amik szerintem jók, vagy nem annyira jók. Szigorúan szubjektíven! Metal, rock, ambient, stb...

Facebook

Lemezek

Címkék

2015 (1) a7x (2) abbath (1) abomino aetas (3) ace of spades (1) agnostic front (1) ambient (15) anthems to the welkin at dusk (1) anti (1) antichrist superstar (1) arcana (1) arcturus (1) ash pool (1) atmoszferikus metal (2) atoma (1) avantgarde metal (7) avenged sevenfold (3) a deeper kind of slumber (1) black (1) blackened death (1) black metal (40) blind myself (2) blut aus nord (1) burzum (5) carpathian forest (1) chrome division (1) city of evil (2) clint mansell (1) cobalt (2) coldworld (1) cradle of filth (1) cro-mags (1) csihar attila (1) darkspace (3) darkthrone (4) dark ambient (2) death metal (2) desert northern hell (2) dissection (2) doom metal (1) down (2) drone (2) eat me drink me (1) előszó (1) emperor (3) erika szobája (2) euronymous (1) explosions in the sky (1) fenriz (1) filmzene (2) forcas (1) funeral doom (2) funkrock (2) galgenfrist (2) gire (4) gothic (2) groove metal (1) guns n roses (3) hardcore (5) hard rock (1) hatebreed (2) hc (2) hipster (1) holy wood (2) immortal (2) indie (1) industrial (9) interju (3) interview (3) john frusciante (1) kátai tamás (5) kistehén tánczenekar (1) klasszikus (1) krypt (2) mainstream (22) marduk (1) marilyn manson (8) mayhem (2) mechanical animals (1) metal (46) metalcore (3) modern metal (1) motörhead (1) nag (1) nagelfar (2) neoklasszikus (2) new york (1) nocturno culto (1) nödtveidt (1) nortt (2) nu metal (1) nyhc (1) pasi koskinen (1) portrait of an american family (2) post hardcore (1) post rock (3) pszichedelikus (2) punk (4) red hot chili peppers (3) retro (1) rhcp (1) rock (27) rockandroll (7) season of mist (1) shape of despair (1) shining (1) sick of it all (1) skinhead (1) sleaze (1) slipknot (1) smells like children (1) sons of northern darkness (1) stadium arcadium (2) storm of the lights bane (1) supremacy (1) svarttjern (1) szimfonikus black metal (3) szolgalati kozlemeny (2) terror (1) the exploited (1) the golden age of grotesque (1) the ruins of beverast (1) thrash metal (1) thy catafalque (4) tiamat (1) tsjuder (2) ulver (2) underground (38) under a funeral moon (1) unearth (1) varg vikernes (3) veér (1) vintage (1) virus west (1) v halmstad (1) watain (1) windir (1) witchcraft (2) Címkefelhő

Marilyn Manson - Holy Wood (In the Shadow of the Valley of Death)

Imiface 2009.04.28. 18:16

Komoly gondban vagyok, azért is volt ilyen nagy szünet két poszt között. Nehéz írni erről a lemezről, mert egyrészt rengeteg emlék kötődik hozzá, másrészt meg a mai napig nem tudom eldönteni, hogy jó lemez-e egyáltalán a Holy Wood.

Középiskolás voltam, akkor már óriási Manson rajongóként hetente jártam a lemezboltba érdeklődni, hogy mikor jelenik meg a lemez, és végül sikerült 2500 forintért beszerezni műsoros kazettán... Bármikor, ha meghallgatom, eltölt a középiskolás fíling, hiszen olyan sokszor hallottam akkoriban minden dalát.

Aztán évekig semmi, eléggé mellőzött lett nálam az album, talán 1 éve vettem újra elő.

Újabb konceptlemez, lényegében ez az első része annak a fordított trilógiának, aminek a középső eleme a Mechanical Animals, és a befejezése az Antichrist Superstar. A lényege, hogy a főszereplő Adam a Halál Völgyéből, a kitaszítottak, a lázadók köréből egy háborút indít a Holy Wood gazdag és szép lakói ellen. Azonban pont ezt a lázadást változtatja Holy Wood egy árucikké, és válik Adam pont olyanná, mint akik ellen eredetileg a harcot kezdte. A lázadása által szupersztár, sokak által irigyelt szép és gazdag bálvány lett. A történet vége pusztulás, illetve csak sejteti a lemez a záró pillanatokban az eseményeket (csak feltételezni tudjuk, hogy Adam öngyilkosságot követ el). Erről a pontról folytatódik a sztori a Mechanical Animals lemezen, ahol egy öntelt sztár az egyik főszereplő, aki talán pont Adam eredetileg. Végül a harmadik részben, az Antichrist lemezen jön el a végkifejlet.

Sok oka van annak, hogy miért pont ezt a történetet meséli el Manson, de talán ekkortájt vált leginkább árucikké, egy jól menő üzletté a zenekar, és ennek lenyomata a Holy Wood. Emellett nem lehet csak ilyen szűk sémákban értelmezni a lemezt, hiszen nem csak az egyén, hanem az egész emberi civilizáció működési folyamatait írja le, vagyis hiába harcolsz a hatalom, a többség ellen, előbb-utóbb a részévé válsz.

A modern korban végül minden és mindenki árucikk lesz: gondoljunk a punkmozgalom jellegzetességeire: a bakancs, az irokézfrizura, a piercingek mára mindennapos jelenséggé váltak. A kapitalizmus gyakorlatilag mindent megpróbál eladni, és sikerül is neki.

Nagyjából ez a fő fogalomkör, ami köré a lemez felépül, de persze ahogy megszokhattuk, a kép sokkal színesebb, árnyaltabb (pl. a Manson lemezek közül ezen szerepel messze a legtöbb bibliai utalás, csak győzze az ember megfejteni). Ki-ki ássa bele magát bátran.

Mindezzel együtt mint említettem, nem tudom eldönteni, hogy jó-e egyáltalán a lemez. Furcsa kettősség jellemzi a dalokat... Ott van a Fight Song, aminek alapja talán túlzottan is hasonlít a Song2-ra a Blur-től, vagy a Disposable Teens, ami meg a Beautiful People-ra utal túl egyértelműen. De a korong abszolút mélypontja a Lamb of God című dal, ami zeneileg még csak-csak elmegy (bár talán túl kommersz és hatásvadász), de a szövege valami olyan elképesztő közhelyparádé, hogy nekem kínos hallgatni.

Még jobban szúrják a szememet a gyengébb dalok úgy, ha arra gondolok, hogy mellettük milyen mesterművek szerepelnek a lemezen: The Nobodies, A Place in the Dirt, Born again, Burning Flag, csak a teljesség igénye nélkül. A The Nobodies különösen erős szerzemény, frappáns, felkavaró, méltóságteljes válasz a columbine-i események kapcsán felmerült vádaskodásokra (gy.k.: Manson-t hibáztatták az iskolai mészárlások miatt).

Szintén elképesztő erejű a lemez záró szakasza: az utolsó körülbelül 10 perc hihetetlen hangulattal rendelkezik, rátelepszik az emberre, befészkeli magát a gondolataiba a végkifejlet.

A fentiek miatt tehát soha nem fogok zöld ágra vergődni a lemezt illetően, szerintem a zenekar túlvállalta magát, túl nagy, túl merész művészi kinyilatkoztatásra vállalkoztak, amihez még nem voltak eléggé érettek, nem volt meg a kellő zeneszerzői tapasztalat a fejekben (természetesen nem vagyok abban a helyzetben, hogy kritizáljak, csupán a személyes benyomásaimat írom itt le).

Mindent összevetve szerintem Manson leggyengébb albuma a Holy Wood (nem véletlen, hogy ez az utolsó nagyszabásúnak szánt konceptlemeze), de időnként jó elővenni, mert egészen kimagasló pillanatai vannak, és olykor nagyon el tudja kapni az embert a hangulata.

 

http://www.marilynmansonimages.com/band-history6.html

http://en.wikipedia.org/wiki/Holy_Wood_(In_the_Shadow_of_the_Valley_of_Death)

Címkék: rock metal industrial marilyn manson mainstream holy wood

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://zenezenezene.blog.hu/api/trackback/id/tr981091725

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.