ZeneZeneZene

Zenék, amiket hallgatok, zenék amik szerintem jók, vagy nem annyira jók. Szigorúan szubjektíven! Metal, rock, ambient, stb...

Facebook

Lemezek

Címkék

2015 (1) a7x (2) abbath (1) abomino aetas (3) ace of spades (1) agnostic front (1) ambient (15) anthems to the welkin at dusk (1) anti (1) antichrist superstar (1) arcana (1) arcturus (1) ash pool (1) atmoszferikus metal (2) atoma (1) avantgarde metal (7) avenged sevenfold (3) a deeper kind of slumber (1) black (1) blackened death (1) black metal (40) blind myself (2) blut aus nord (1) burzum (5) carpathian forest (1) chrome division (1) city of evil (2) clint mansell (1) cobalt (2) coldworld (1) cradle of filth (1) cro-mags (1) csihar attila (1) darkspace (3) darkthrone (4) dark ambient (2) death metal (2) desert northern hell (2) dissection (2) doom metal (1) down (2) drone (2) eat me drink me (1) előszó (1) emperor (3) erika szobája (2) euronymous (1) explosions in the sky (1) fenriz (1) filmzene (2) forcas (1) funeral doom (2) funkrock (2) galgenfrist (2) gire (4) gothic (2) groove metal (1) guns n roses (3) hardcore (5) hard rock (1) hatebreed (2) hc (2) hipster (1) holy wood (2) immortal (2) indie (1) industrial (9) interju (3) interview (3) john frusciante (1) kátai tamás (5) kistehén tánczenekar (1) klasszikus (1) krypt (2) mainstream (22) marduk (1) marilyn manson (8) mayhem (2) mechanical animals (1) metal (46) metalcore (3) modern metal (1) motörhead (1) nag (1) nagelfar (2) neoklasszikus (2) new york (1) nocturno culto (1) nödtveidt (1) nortt (2) nu metal (1) nyhc (1) pasi koskinen (1) portrait of an american family (2) post hardcore (1) post rock (3) pszichedelikus (2) punk (4) red hot chili peppers (3) retro (1) rhcp (1) rock (27) rockandroll (7) season of mist (1) shape of despair (1) shining (1) sick of it all (1) skinhead (1) sleaze (1) slipknot (1) smells like children (1) sons of northern darkness (1) stadium arcadium (2) storm of the lights bane (1) supremacy (1) svarttjern (1) szimfonikus black metal (3) szolgalati kozlemeny (2) terror (1) the exploited (1) the golden age of grotesque (1) the ruins of beverast (1) thrash metal (1) thy catafalque (4) tiamat (1) tsjuder (2) ulver (2) underground (38) under a funeral moon (1) unearth (1) varg vikernes (3) veér (1) vintage (1) virus west (1) v halmstad (1) watain (1) windir (1) witchcraft (2) Címkefelhő

Tsjuder - Desert northern Hell

Imiface 2009.01.22. 19:24

A norvég Tsjuder lemeze még megjelenésekor, 2004-ben akadt kezembe. Emlékszem, a(z akkori) Metal Hammer-ban írt róla meglehetősen elismerő kritikát Milán Péter. Tudni kell, hogy Milán Péter kritikáiban még szinte soha nem kellett csalódnom, gyakorlatilag 95%-ban eltalálja az ízlésemet.

Általános vélemény, hogy a black metal haldoklik, nem jelennek meg olyan albumok, mint a '90-es évek elején, rengeteg a fércmű, az utánzat, és egyre kevesebb az eredeti tehetséget felvonultató zenei alkotás. A magam részéről ezt csak annyiban tudom alátámasztani, hogy sok ma is működő, eredetileg black metal zenekar korai lemezei sokkal nagyobb hatást tesznek rám, mint a most megjelenők. Amúgy a '90-es évek elején azt sem tudtam, hogy létezik a műfaj, elvoltam a Pokolgép és Moby Dick kazettáimmal.

Na mindegy, az album szinte azonnal visszaadta a black metal-ba vetett hitemet. Amit ez a pár norvég pasas (Nag énekes-bassusgitárossal az élen) elővezet ebben a szűk 50 percben, az konkrétan a csúcsteljesítmény kategória.

A hangzást nem mondanám necro-nak, annál sokkal tisztább, de nem megy el a sterilség határáig sem. Talán ezt a hangzást próbálta elérni a Marduk a Plague Angel korongon, de ott sokkal kásásabb, kaotikusabb lett a végeredmény. Itt minden tökéletesen hallatszik, talán a basszusgitár szorult egy picit háttérbe, de ez talán csak kötekedés részemről. Amit itt hallunk, az egy pusztító, tömény, egységes zenei folyam, ami hol fékevesztetten tör előre, hol vészjóslóan hömpölyög, megállíthatatlanul. Két másik melléknév illik még ide: kegyetlen és gátlástalan.

Két dolgot fontos még megemlíteni a hangzással kapcsolatban, az egyik Nag vérszomjas, rekedt károgása, ami (Draugluin gitársoundjához hasonlóan) szinte felhorzsolja a kevéssé edzett hallójáratokat, a másik pedig a hihetetlenül masszív dobhangzás (Anti Christian ül a dobok mögött).

Szóval a szinte tökéletes hangzás jó alap, amire bámulatos építményt húztak fel a srácok. Gyakorlatilag hibátlan az anyag, hogy gyorsan túllegyünk a negatívumokon, talán a záró Morbid Lust eleje tartalmaz laposabb témákat. A többi perfekt.

Az albumot nyitó Malignant Coronation egy stílszerű, rosszindulatú felütés, és hasonlóan folytatódik a dolog, az első öt tétel (Malignant Coronation, Ghoul, Possessed, Lord of Swords, Helvete) gyakorlatilag egyetlen hipersebességű, pusztító roham a hallgató ellen. Persze itt-ott visszavesznek a harcosok a tempóból, és a kötelező "menetelős" ritmusú témákat is elővezetik, de sok más bandával ellentétben ezek nem pihenőként lettek beiktatva, hanem minőségi gitártémákkal fejelték meg a lassabb dobjátékot is.

Az ember lenyűgözve áll egy ilyen elképesztő hatékonyságú, kíméletlen támadás előtt, áhítattal szemléli a szeme előtt megszülető tökéletes pusztító gépezetet, ami nem ejt foglyokat, és nem hagy hátra túlélőket.

Az album persze ezután is rejt magában iszonyú erős tételeket, a Mouth of Madness egy lassú, nihilista témával indul (amely az album egyik legjobbja, a másik legjobb a záró dal vége felé hallható), de a pont 8 perces hossz alatt kellően felgyorsulnak az események, és a végeredmény itt is a totális megsemmisítés. Az Unholy Paragon akusztikus résszel kezdődik, ami után valósággal az arcunkba robban a dal pusztító energiája, szabadjára engedett rosszindulata.

Az album kétségkívül legkülönösebb és legemelkedettebb pillanata a Bathory feldolgozás, a Sacrifice. Igazából nincs mit írni róla, mindenképp méltó Quorthon emlékéhez ez a verzió. 100%-os teljesítmény.

A záró tétel, a Morbid Lust, mint említettem, kicsit laposan indul, de a több, mint 11 percnyi játékidő nagy részében brutális majd síri szakaszok következnek. A dal elejét kivéve az összes téma a legjobbak között van, amit az utóbbi pár évben hallhattunk a műfajban, jó lezárása a lemeznek.

A lemeznek, amely a műfajban eddig az új évezred alighanem legjobb munkája. Nyakló nélküli vérengzés, rideg rosszindulat, fröcsögő gyűlölet. A korong a black metal igaz esszenciája.

Üdv és tisztelet Nag-nek, Draugluin-nek és Anti Christian-nek!

(A lemez egyben a zenekar történetének méltó lezárása is, mert 2006-ban egy koncertdvd kiadása után a Tsjuder feloszlott. Nag és Dragluin egyébként a Krypt nevű formációban folytatja a zenélést.)

 

http://www.tsjuder.com/

http://krypt.tsjuder.com/

http://en.wikipedia.org/wiki/Tsjuder

Címkék: underground metal black metal tsjuder desert northern hell nag krypt

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://zenezenezene.blog.hu/api/trackback/id/tr67895206

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.